A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Speciális hullámtéri élőhelyek

jelenség ennél feltehetően gyakoribb, hiszen a hullámtereken alig maradtak erős Aromia moschata populációval határos gyümölcsösök. A fűzlevél fogyasztás -talán- összefügg az érési táplálkozással, bár ez még nem bizonyított. Idős Salix alba botolófüzesekben végzett megfigyelések azt bizonyítják, hogy a pézsmacincér lárvái (a törzsben és a törzságakban) az élő és holt rész határához közel az élő részben rágnak. A pézsmacincér járatai jellegzetesen oválisak, üresek, vagy rágcsálékkal kitöltöttek. Egy-egy lárva tetemes mennyiségű járatot készít (Kaszab 1971), ami mind nagyobb törzsrészek elhalásához vezet. Ezzel közvetve előkészíti a védett, példányonként 2.000 Ft eszmei értékű diófacmcér (Megopis scabncornis) és az élőhelyei felszámolása miatt nagyon megritkult négysávos karcsúcincér (Strangalia quadrifasciata) megtelepedését. A megtámadott törzsek vésésével jól nyomonkövethető a folyamat. A nyarak lebontását az egérszínü darazscincer (Xylotrechus rusticus) kezdi el. A nőstény frissen döntött, vagy lábon száradt fákra rakja le petéit. Szél és hótörések után a D-Alföldön mindenütt várható tömeges fellépése. A cincért az irodalom (Demelt 1966, Escherich 1923, Győrfi 1957, Horion 1974, Kaszab 1971) polifágnak tartja. Tápnövényként említik a nyíreket (Betula sp.), a nyarakat (Populus sp.), a füzeket (Salix sp.), a hársakat (Tilia sp.), a tölgyeket (Quercus sp.), a szileket (Ulmus sp.) és a bükköt (Fagus sylvatica). Csongrád megyei kineveléseink alapján a helyi populáció tápnövény spektruma ennél lényegesen szűkebb, kizárólag a Populus genus fajaiban fejlődik. Előszeretettel preferálja a hazai nyarakat, a fehér nyarat (Populus alba), a szürke nyarat (Populus canescens) és a fekete nyarat (Populus nigra). A lárvák kezdetben a Saperdákhoz hasonlóan közvetlenül a kéreg alatt rágnak majd mélyen behatolnak a fatestbe. Itt készítik el a bábbölcsőket is ami alapján a Xylotrechus rágásai egyértelműen elkülöníthetők a Saperdák rágásképeitől. Hullámtéren az esetek többségében döntött vagy elhalt fában csak egy nemzedéke fejlődik ki. A további generációk létalapjait egy sajátos mechanizmus teszi lehetetlenné. A nyírkos hullmátéri erdőkben az egérszínü darazscincer tömeges megtelepedése együtt jár a megtámadott faanyag gombásodásával. A lárvák mélybe hatoló járatai jelentik a fertőzési kaput. A fatest gombásodása annyira gyors, hogy nemcsak a többi xylofág elem megtelepedése válik lehetetlenné de sokszor a Xylotrechus rusticus fában élő különféle szemaforontjai is elpusztulnak. Favésés közben számtalanszor találtunk járataikban gombák által elpusztított lárvákat, bábokat és imágókat. A Salixban fejlődő Megopisoknak ismert egy olyan különleges sajátossága, mely összefüggésben lehet érési táplálkozásukkal. A jelenségre Stiller Viktor hívta fel figyelmünket (Stiller 1926). A Megopis „...ha fűzben fejlődik ki pontosan az Aromia moschata intenzív illatával (ez a pézsmaszag) jelentkezik...". Mivel a herkulesfürdői vagy az Alföld más részein vadgesztenyén fogott példányokon ezt