A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát emlős /Mammalia/ faunája

határ hullámtéri erdeiben is megtalálta a vadmacskát. Csizmazia (1980) több Közép-Tisza vidéki élőhely mellett Saséren és Mártélyon is kimutatta ezt a fajt. A faj Makó-Szeged közötti populációja (az úthálózat tervezett bővítése következtében felerősödő izolációja miatt) fokozott védelmet érdemelne. 4. / Paulovics Péter és saját vizsgálataink alapján megkockáztatható, hogy a Maros alsó folyása mentén a mogyorós pele (Muscardinus a. avellanarius) lényegesen gyakoribb, mint azt eddig hitték. 5. / A Dobrosi Dénes (1995) térképmellékletein jelzett denevér előfordulások helye a Tisza és a Maros folyók közvetlen torkolatvidéke. Paulovics jórészt detektálással nyert adatai a Vetyeháttal szemben fekvő (bal parti) hullámterekről származnak. 6.1 A Szegedi Városi Múzeum régi leltárkönyvében talált bejegyzés szerint a gyűjteményünkbe került „első Szeged vidéki" pézsmapockot (Castor z. zibethicus) 1941 06. 2.-án ejtették el (Szeged) Tápén. A dermoplasztika, bár nem kifogástalan állapotú, napjainkban is megtekinthető. 7./ A Tápai-rét tanyasorának megszűnése, továbbá a töltésen felhalmozott (egykor számos kotorékot rejtő) rőzserakások eltűnése óta mindkét görény faj helyi populációja alaposan meggyérült.