A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát madár /Aves/ faunája

a nyárfák jöhettek ilyen célokra számításba, hiszen a füzek idős korukban is jóval alacsonyabbak maradnak. A fészek anyaga gallyakból, nem ritkán karvastagságú ágakból állt. Az egyszer már fölépített fészket a madár évek hosszú során át használta. A Tisza menti populáció tavasztól őszig főleg a holtágak, tavacskák, vízfolyások halaival táplálkozott (Lakatos 1891, 1910). 11. / barna rétihéja -sárgás réti vagy sárgás bagolysszemü kánya- (Circus ae. Aeruginosus) 12. / halászsas -ráró- (Pandion h. haliaetus) Lakatos (1891, 1910) szerint a halas vizekben gazdag Tisza ártéren a szabályozás előtt mindenütt gyakori volt. 13. / darázsölyv (Pernis aprivorus) „Szeged város birtokához tartozó „Marostő" sziget füzes erdejében is fészkelt egy pár, a széles erdei út mellett álló alacsony, de igen termetes fűzfa „odvában". (Lakatos 1882). 14. / daru (Grus g. grus) Okruczkyhoz (1864/d) hasonlóan Lakatos (1891) munkájából sem derül ki egyértelműen, hogy a szabályozások előtt fészkelt-e a daru a Csongrád megyei Tisza és Maros ártereken. 15. / nagy sárszalonka (Gallinago media) Vonuláskor fordult elő. 16. / sárszalonka -közönséges sárszalonka Gallinago scolopacina- (Gallinago g. gallmago) Elvétve még költött a folyamszabályozások után is. 17. / erdei szalonka -mórsneff- (Scolopax r. rusticola) Vonuláskor fordult elő. 18. / kis sárszalonka -apró sárszalonka Gallinago gallinula- (Lymnocryptes minimus) Vonuláskor fordult elő. A múlt század végére a legtöbb taxonnál a szórványadatok kezdtek egységes egésszé összeállni. A továbblépés igénye megkövetelte az eredmények összegzését. Részben a hiányzó faunisztikai adatok pótlására, részben a vonulások pontosítására országos madármegfigyelői hálózat épült ki. A Magyar Ornithológiai Központ koordinálásával 1894-ben meginduló szinkron megfigyeléseknél már a teljesség igényével léphettek fél. Ebben a munkában rendes megfigyelőként (ami akkoriban nagy szó volt) Lakatos Károly és Zsótér László is részt vett. 1894—ben mindkettőjük megfigyelési helyének Szegedet jelölték ki, amely 2 nagyobb részterületből állt a Fehér-tóból és a Tisza-mentéből (Magy. Orn. Központ 1895). Lakatos megfigyelési helyei később kibővültek a Horgosi-tóval és a Madaras-tóval (Mórahalom, Madarász-tó). 1895. évi vonulási jelentése (Gaál 1896) az első olyan munkája, amely helyes magyar- és latin nevekkel jelent meg.