A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

A Maros folyó Csongrád megyei ártereinek megóvására tett kísérletek összegzése és a jövő kilátásai a hosszú távú területrendezési tervek tükrében

A Maros folyó Csongrád megyei ártereinek megóvására tett kísérletek összegzése és a jövő kilátásai a hosszú távú területrendezési tervek tükrében A mai Maros hullámtér és az egykori Maros ártér növény- és állatföldrajzi szempontból különleges területnek számít. Egyike a legfontosabb dél-alföldi faunakapuknak. A hajdani ártér alig kutatott, egykori holtágakkal és ösfolyam medrekkel szabdalt vidéken, napjainkban is számos természetes, vagy természetközeli állapotban fennmaradt élőhelyet találunk. Közülük a Deszki-pusztát és a vetyeháti hullámteret országos védettségre javasoltuk. Az (általunk talált) első Vetyehátra vonatkozó „természetvédelmi rendszabály" a múlt század hetvenes éveiben keletkezett. 1878-ban a legeltetésre kiadott „orlováczi marosi ártéri földek „ (a tervezett természetvédelmi terület része) haszonbérleti szerződéseihez Szeged sz. kir. Város törvényhatósága új pontot csatolt, szám szerint a 15 -et. Ebben az alábbiak olvashatók : „A bérbe adott területen sertéseket vagy kecskéket tartani, legeltetni nyáron, őszön és tavasszal szigorúan tiltatik, ha bérlő a tilalmat áthágná a jószág által okozott károk teljes értékbe megtérítésén túl esetről esetre 5 fttól 100 ftig terjedő büntetéssel sújtható, a Szeged városi kapitányság által megállapítandó bírság közigazgatási végrehajtás alkalmazásával befizetendő, mi végből bérlő aláveti magát a Szeged városi főkapitány úr biráskodásának."

1 Az orlovácsi fütermés 1880. évi haszonbérleti szerződéseiben a következőket kötik ki: „5 ször A haszonbérlőnek a kibérelt földeket visszaélés által elhasználni, vagy azokat megrongálni, a rajta lévő fákat kivágni nem szabad, mert ellenkező esetben az ilyképp okozott károkat is megtéríteni köteles leend."

2 -1 .ábraA bírsággal és a tilalmak beépítésével a rablógazdálkodás kialakulását igyekeztek megakadályozni. Ebben a korban bérföldek kiadásakor hasonló jellegű tiltásokat máshol is találhatunk, hiszen a bérbeadónak elemi igénye volt, hogy ne tegyék tönkre a birtokát. Ezt akkoriban még tudták... Vetyehát természetvédelme ha közvetetten is, de mindenképp összefügg a Szeged környéki erdők általános védelmével. Az 1935. évi IV. tc. megjelenése előtt hathatós jogi garancia híján gyakorlatilag minden a gazdálkodó hozzáállásán múlott. Szeged környékén az 1800-as évek gazdasági fásításai elsősorban a homokkötést szolgálták. Szó sem esett semmiféle tájrehabilitációról, bár az őshonos fafajokkal történő visszafásítás helyétől és mértékétől függően aktív természetvédelemnek is fölfogható. A fás élőhelyek tényleges védelmének története Kiss Ferenc erdőfőtanácsos idején kezdődött. A „szegedi erdők atyja" az ökológus szemével látta és ennek megfelelően kezelte a rábízott erdőket. 1884-ben az állami kezelésre kijelölt 6583,8 kh szeged környéki erdőterületből 540 kh homoki erdőt védetté nyilváníttatott.