A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát madár /Aves/ faunája

Bél Mátyás (1732/a) fajlistája tehát a következő: 1./ gémek -ardeae- (Ardea sp.) Feltehetőleg a Tisza menti gémkolóniák jellegzetes fajait lehet ezalatt érteni. Jelenkori analógia lehet a saséri gémtelep. 2.1 ludak -anseres- (Anser sp. esetleg Tadorna tadorna is) A leírásban említett gabonát és vetést lelegelő lúd- és récetömegek egyértelműen a vonulási időszakra vonatkoztathatók. 3. / récék -anates- (Anas sp., Aythia sp.) A ludakhoz hasonlóan számításba kell venni a vonuló fajokat is. 4. / fajdok (Tetraones) Az utalás esetünkben fácánt (Phasianus colchicus) jelent. Az 1700-as évek elején ez a madár sem tekinthető gyakorinak. Sokáig a fácán a császármadár (Tetrastes bonasia) egyfajta párjaként szerepelt. „Fasianorum et Cesareorum wlgo Chazar madara" -1504- (idézi Csőre 1980). Ebben a környezetben a császármadár és különösképp a siketfajd (Tetrao urogallus) előfordulása teljességgel kizárható. 5. / fogoly -perdix- (Perdix p. perdix) 6.1 fürj -coturnix- (Coturnix coturnix) I. l daru -grus- (Grus g. grus) A leírásból nem derül ki egyértelműen, hogy költöttek-e a Tisza árterein vagy csak vonulás idején legelték le „báránycsapatként" a veteményeket. 8./ vízityúk -gallina lacustris- (Gallinula chloropus lucida) 9.1 szárcsa -fulica- (Fulica a. atra) . 10./ reznek -reznek- (Otis tetrax orientális) Megkockáztatható, hogy költött az ártér magasabb fekvésű részein. II. / túzok -Otis- (Otis t. tarda) 12. / szalonkák -ficedulae- (Scolopax r. rusticola esetleg Gallinago sp.) A Ficedula első jelentése légykapó. A latin nyelvű nevezéktan genus névként (pl. kormos légykapó (Ficedula hypoleuca), örvös légykapó (Ficedula albicollis) is használja. A szó másik olvasata viszont szalonka. Mivel Bél Mátyás nem a bmommális nomenklatúrát használta, hanem a köznapi latin kifejezéseket egyértelmű az utalás. 13. / mezei pacsirta -alauda- (Alauda arvensis lunata) 14. / seregély -sturnus- (Sturnus vulgaris) Közvetlenül a szabályozások után Okruczky (Abafi) Aurél cikksorozatban ismertette Szeged környékének nevezetesebb vadászhelyeit (Okruczky 1864/a, 1864/b, 1864/c, 1864/d, 1864/e, 1864/f). Bevezető írásában (Okruczky 1864/a) az alábbi szavakkal jellemezte városunk szűkebb környéket: „Ha Magyarország térképén megtaláljuk Szegedet, azonnal képzelhetjük, hogy itt a vízi vadászat lehetett praedominans. - E város 12 mérföldnyi területén és környékének minden oldalán, de leginkább a Tisza és a Maros mentében annyi volt a tó mocsár, fenék, pocsolya, lucskos, sárrét, semlyék s ezekben a nádasok,