A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát hal (Pisces) faunája

a fajok nevei Szeged-Makó Körtvélyesi Tisza-Maros közötti Maros holtág torkolati s

zakasz 39. /fogassüllő /Stizostedion lucioperca L.l + + + 40. /kősüllő /Stizostedion volgense Gmel./ + + + 41. /magyar bucó /Zingel zingel L.l + - + 42. /német bucó /Zingel stréber Sieb./ ± - Összesen: 34 30 32 A Tisza-Maros torkolat faj listáján (Marián 1971) látszik, hogy bőségesen szerepelnek benne régebbi adatok. A sima tok (Acipenser nudiventris) és a sőregtok (Acipenser stellatus) például már jó ideje nem került elő a folyóból. Herman Ottó korában (Herman 1887) természetesen más volt a helyzet. Meglepő, de ezt a néhány fajt leszámítva az időben egymástól meglehetősen távol eső folyami felmérések eredményei nagyon hasonlóak A Tisza-menti Körtvélyesi holtág halfaunája sem különbözik jelentősebben a Marosétól. A kis számú karakteres eltérés részben az állóvíz jelleggel, részben a felmérések hézagosságával magyarázható. Nalbant (1995) összegzése a teljes Maros folyóra vonatkozóan adhat eligazítást. Faunajegyzéke, mely 56 speciesből áll, (a vizsgált területnek megfelelően) lényegesen bővebb az eddig megismerteknél. Dr. Imreh Balázs és Imreh Szabolcs horgászként 1965-óta rendszeresen vizsgálták a Maros folyó Szeged és Makó szakaszát. Tapasztalataikat kérésemre az alábbiakban összegezték, amit ezúton is szeretnék megköszönni: „A 60-as évek végén elég gazdag halfaunával rendelkezett a folyó. Szinte kivétel nélkül minden Magyarországon honos halfaj előfordult, kivételt képezett a kárász, napkárász és a törpeharcsa. Jelentős volt a bálin, harcsa, márna és küsz állomány. Kisebb mennyiségben fordult elő ponty és süllő. A 70-es évektől kezdődően egy folyamatos csökkenést lehetett megfigyelni minden fajtát (természetesen fajt) illetően. Új halfajként kisebb mennyiségben megjelent az amur, nagyobb mennyiségben a busa. Ekkor még mindig közepesnek lehetett tekinteni a halállományt.