A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

Lényeges eltérés nincs a területek között, de árnyalatnyi eltéréseket azért találunk. Vetyehát és Landor esetében 100 %-os a megegyezés, ami közös fejlődéstörténetük miatt nem meglepő. A szabályozás előtti vízpartok faj összetételét leginkább a közös ártéren található többé-kevésbé izolálódott állományok és Makó környéki hullámtér erdei őrizték meg. -A. és 5. kép— Soó és Máté (1938), továbbá Tóth Mária (1967) munkáiban szerepel a Salix caprea Maros-völgyi előfordulása. Sajnos az adat nem lokalizálható. Makótól keletre semmiképp sem zárható ki a kecskefüz előfordulása, de az üzemtervezett erdőgazdálkodás miatt a közlés mindenképp megerősítést igényel. A vetyeháti hullámtér, valamint a Tisza és a Maros folyók egykori közös árterének értékelésekor a saját megfigyeléseinkre támaszkodtunk. Az utóbbi területen a Porgány és a Száraz-ér egykori nyomvonalán vezetett csatornák partjain kívül bejártuk a kubikgödröket és az országutak mellett húzódó árkok szegélyeit. Landort, továbbá a Makótól Nagylakig terjedő hullámteret Penksza és Kapocsi (1998) munkája nyomán értékeltük. Makó környékének adatai Halász Árpádtól (1889) származnak. A szabályozások előtti időkből a mély fekvésű torkolatvidékről a füzeken kívül más fafajra egyetlen utalás sem található. Az egyéb fák őshonossága szempontjából 4.kép Rekettyefüz (Salix cinerea) bokor a maroslelei út mentén (Pápai Zoltán felvétele 1997)