A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

Vízparti növényzet és gyepek a szabályozás után A vetyeháti hullámtéren napjainkra kialakult nádasokat a holtágak nádszegélyének kivételével Tóth Mária (1967) jórészt szekunder jellegűnek tartja. Két nagyobb csoportját különíti el. Ezek: 1./ A folyó partjai mentén kialakuló, gyakran bokorfűzzel (Salix triandra) és nádtippannal (Calamagrostis epigeios) kevert nádszegély. 2.1 A kubikgödrökben illetőleg a holtágakban kialakuló társulások. Vetyeháton speciális csoportot alkot a fűz-nyár ligeterdő zónájába telepített cellulóznyarasba „bevaduló" nádas. Ez egyfajta speciális gyomosodásnak fogható fel. Tápén a gyékény és a nád felhasználását Bálint Sándor (1975) továbbá Ilia Mihály és Juhász Antal (1971) részletezi. A közvetlen torkolatvidék jelenkori gyeptársulásait Bodrogközy (1971), a Maros-part további szakaszait Tóth Mária (1967) vizsgálta. -7., 8. és 9. ábraAz itteni gyepek 2 nagyobb egységre tagolhatok: 1./ A töltéseken kialakuló gyepek 2.1 A hullámtér belsejének gyeptársulásai A töltések a hullámtéri erdőkhöz hasonlóan hosszan elnyúló ökológiai folyosóként fogható fel. A kunhalmokhoz hasonlóan emberi kéz alkotta biotópok. A szelekciós faktor a többnyire rögzített időpontú kaszálások jelentik. A töltések D-i kitettségü zónáiban csenkeszesek (Festucion) alakulnak ki. A tetejükön lévő utak mentén köperjés-keserüfüves (Schlerochloo-Polygonetum arviculans) tenyészik. Az E-i kitettségü oldalakon a vízügy gyakran francia perje (Arrhenatherum elatius) rávetést alkalmaz. Ezek többnyire elgyomosodnak. Itt a domináns társulás a csillagpázsitos szálasperje töltésgyep (Cynodonti-Poetum angustifoliae). A töltések lábazatánál és a háborítatlan belső tisztásokon az ecsetpázsitos mocsárrét szálasperjés változata (Alopecuretum pratensis-Poetosum angustifoliae) állományai láthatók. Az egykori maroslelei juh- és marhalegelő botanikai emlékei a vetyeháti öreg nyárfa szomszédságában megmaradt csillagpázsit (Cynodon dactyIon) foltok. A frissen erdősített részek gyomnövénye a tarackbúza (Agropyron repens), amely helyenként kiterjedt részeket borít. Fás vegetáció „Őshonosnak" tekinthető természetes erdőtársulások és fafajok Ha közel 1000 esztendőt kívánunk áttekinteni, annak eldöntése, hogy az adott területen milyen volt a vegetáció rendkívül nehéz dolog. Teljes biztonsággal csak nagyobb mennyiségű, megbízható időrendü pollenanalízis ismeretében lehetne ebben a kérdésben állást foglalni. Sajnos a Maros hazai árterein nem folytak