A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)
Vetyehát - A cincérek felosztása a kifejlődés helye szerint
3. csoport Évelőkben, egy és kétnyári növényekben kifejlődő (caulofág) fajok Ebbe a kategóriába meglehetősen heterogén ökológiai igényű cincérek tartoznak, melyeknek egyetlen közös sajátosságuk, hogy kifejlődésük évelőkben, továbbá egy- és kétnyári lágyszárú növényekben történik. A kifejlődés végbe mehet a növények föld feletti és föld alatti részeiben, vagy a tápnövény gyökereit fogyasztó fajoknál magában a talajban. A bábulás az előző két csoporthoz viszonyítva gyakrabban történik a talajban. A xylo-caulofág és a caulofág csoportok közötti átmenet az évelő növényekben fejlődő specieseknél (amilyen például a lucernacincér -Plagionotus floralis- ) a leginkább szembetűnő. A cincérek felosztása a kifejlődés helye szerint A Cerambycidak a kifejlődés helye szerint három újabb csoportra tagolhatok. 1. csoport Tápnövényben fejlődő (endomorf) fajok Ezek, bár kivétel nélkül valamely növényben fejlődnek, esetenként tápnövényeiken kívül a földben is bábulhatnak. 2. csoport Tápnövényen kívül fejlődő (exomorj) fajok A földben élnek és földalatti növényrészekkel táplálkoznak. Környékünkön ez az életmód jellemző a gyalogcincér (Dorcadion) speciesekre, melyek lárvái a különféle füvek gyökereit fogyasztják. 3. csoport Tápnövényben és azon kívül egyaránt kifejlődő (extramorf) fajok Az ide sorolható speciesek lárvái fejlődhetnek magában a tápnövényben, de kinevelődhetnek (elvileg) azon kívül is. Az ide sorolható fajok tehát mind endo-, mind exomorf kifejlődésre képesek. Előfordulhat, hogy a lárvák a „hagyományosnak számító" tápnövényeken kívül gombamicéliumot is fogyaszthatnak. Ezt Burakowski (1979) a Leptura (Vadonia, Pseudovadonia) livida esetében figyelte meg. A kifejlődési mód palearktikus Cerambycidáknál annyira szokatlan, hogy megerősitésre szorul. Bár az extramorf kategória üresnek tűnik, nem biztos,