A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A Maros-völgyében folytatott rovartani felmérések során alkalmazott módszerek (különös tekintettel a Cerambycida faunára)

Az 1970-es évek közepétől megszűntetésükig (mintegy 10 éven át) az árvédelmi rőzserakások bizonyultak a legjobb hullámtéri gyűjtőhelyeknek. Az ezekből behozott rőzséből számos „ritka" cincérfajt sikerült tömegesen kinevelnünk. Nyárfák és füzek leváló kérge alatt a nappali órákban előszeretettel húzódnak meg az alkonyattól aktív diófacincérek (Megopis scabricornis). Erdő szélén álló idős, belülről teljesen szétkorhadt (szinte csak odúból álló) fűzfák belsejében szintén gyakran találkozhatunk élő és elpusztult egyedeikkel. Ha az ilyen fákhoz rendszeresen kijárunk, ez a védett cincér komolyabb mennyiségben gyűjthető anélkül, hogy egyetlen példányát is el kellene pusztítani. Az eddig tárgyalt módszerek mellett -épp a Cerambycidak egy részének „rejtett" életmódja, vagy rövid rajzási ideje miatt- egyre inkább előtérbe kerül a tápnövényből való kinevelés. Ennek speciális esete a lárvák természetes vagy mesterséges szubsztrátumban történő nevelése. Ugyanez vonatkozik a legtöbb fakorhadék fogyasztó (xylofág interkaláris) Lamellicorniára. Tágabb értelemben ide sorolhatjuk a hazai Lucanidákat a Cetoninae alcsalád fajainak többségét, továbbá az Oryctes nasicornist. Sajnos a kinevelt példányok „kelési" ideje nincs szinkronban a természetes rajzási idővel, ezért csak a két módszer (a hagyományos gyűjtés és a kinevelés) szintézise adhat teljes képet az adott fajról. A talajszinten mozgó ragadozó (obstans) és korhadékevő (interkaláris) bogarak felmérésére a sörcsapdázás szolgált. Konstans összetételű ölőkeveréket használtunk, amely 1/3 rész sörből és 2/3 rész vízből állt. Ebbe 5 literenként annyi sót tettünk, amennyitől telített oldat keletkezett. A Barber csapdákat 20 egységből álló transsectekben raktuk le, ügyelve arra, hogy l-l transsect az adott társuláson belül maradjon. Mivel más ölő- vagy tartósítószert (pl. etilénglikol) sehol sem alkalmaztunk az általunk végzett csapdázások hibája standardnak tekinthető. A hiba abból adódik, hogy a sózott sör vonzó hatású a ragadozó (obstans) elemekre. A hatás erősségétől függően a csapdatelepek a szóban forgó fajokat véletlenszerű előfordulásuknál nagyobb részarányban mutatják ki. Elvileg a csapdázásokat lehetne konzekvensen etilénglikollal végezni, de ekkor a növényevő fajok (korrumpensek), továbbá a cukortartalmú nedveket kedvelő interkalánsok dominanciája erősödne. Mindkét csoportban akad jó néhány faj melyet az etilénglikol illata kifejezetten vonz. Ráadásul az etilénglikol taszítja a ragadozók egy részét, ami szintén nem elhanyagolható szempont. Természetesen a hiba az etilénglikolos csapdázásnál is standardnak vehető.