A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát emlős /Mammalia/ faunája

A fajok nevei 2 1 4_ 5 36./ vaddisznó Sus ser. serofa (L.) + + 37./ dámvad Dama d. dama (L.) + + 38./ közép-európai gímszarvas Cervus elaphus hippelaphus (Erxl.) + 39./ őz + + + Capreolus c. capreolus (L.) A számmal jelölt mformációsorok: 1./ Marián Miklós (1971) faj listája 2.1 Veprik Róbert adatai 3. / A helyi vadásztársaság tagjaitól kapott adat 4. / Dobrosi Dénes (1995) fajlistája 5. / Paulovics Péter adatai Néhány megjegyzés a táblázathoz: 1./ A gímszarvas (Cervus elaphus hippelaphus) nem állandó lakója Vetyehátnak, a vadászok váltóvadként tartják számon. E szerint hasonló a helyzet, mint Bél Mátyás korában, 1730 körül. A dámvad (Dama d. dama) valószínűleg az utóbbi két évtizedben történt telepítések eredményeként jelent meg Vetyeháton. Szintén váltóvad. 2.1 Szenté László erdőmérnök szerint a vaddisznó (Sus ser. serofa) az 1970-es nagyárvíz óta lett gyakori vad a környéken. Korábban csak váltóvadként fordult elő. Vélhetőleg a megtelepedő populációt eredeti élőhelyéről a víz mozdította ki. Csizmazia (1980) megyénk két helyéről is közöl hullámtéri vaddisznó adatot 1970 előtt. (Ezek: Sasér 1966 és Mártély 1968) 2.1 A nyuszt (Martes m. martes) és a nyest (Martes f. foina) előfordul ugyan, de ritkán. A borz (Mêles m. mêles) az 1980-90-es évek aszályos periódusának köszönhetően egész Csongrád megyében elszaporodott. Néhány kotorékát a hullámtérről is jelezték. Ezek a magasabb fekvésű, rendszerint vízmentes helyeken készültek (Veprik Róbert szíves szóbeli közlése). Kérdéses, hogy ezek folyamatosan lakottak-e. 3./ A vadmacska (Felis s. silvestris) vetyeháti előfordulása semmiképp sem tekinthető meglepetésnek. Nem annyira ritkaságával, inkább rejtőzködő életmódjával magyarázható, hogy nagyon kevés róla a hiteles dél-alföldi adat. Méhely (1897) a Maros folyó alsó szakaszának vonzáskörzetében egyedül az Arad megyei előfordulásokat említi. A tapasztalt vadász Okruczky (1864/d) jóval közelebb, a deszki