A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Andrési Pál: Az egyhajuvirág (BULBOCODIUM VERSICOLOR) elterjedése, ökológiai sajátosságai, természetvédelmi problémái

5. Szabadka A szabadkai előfordulás már az ország határain kívül található, ám az országhatárhoz való közelsége miatt érdemes a listába venni. Az itteni előfordulásról már Lányi (1915) is beszámol. Jelenlegi előfordulásról semmilyen konkrét adatom nincs. Összegzés A Duna-Tisza köze déli részén vélhetően jóval elterjedtebb lehetett az egyhajúvirág, mint ma. Sajnos a Debrecen környéki irodalmakhoz viszonyítva alig található a század első feléből származó környékbeli adat az egyhajúvirágról. A jelenleg ismert állománya erősen szórt, töredékes. A Dr. Szalma Elemér és Dr. Gaskó Béla által megtalált új állományokon felbuzdulva érdemes lenne a Duna-Tisza köze déli részének maradvány homokpusztáit átvizsgálni. Az egykori állományok zöme vélhetőleg a mező és erdőgazdálkodás nyomán tünt el. A Duna-Tisza köze déli részén a jelenlegi ismereteink szerint mintegy 17000 - 18000 tő egyhajúvirág található. B. Crisicum - Tiszántúl Soó (1942) még Hódmezővásárhely és Berekböszörmény lelőhelyeket is említi (lásd 6. ábra), bár a berekböszörményi előfordulás már a nyírségi lelőhelyek közelében található. Soó (1973, 1980) az egyhajúvirág tiszántúli előfordulását kérdőjellel megjelölve közli, majd Simon (1992) a tiszántúli előfordulását már meg sem említi. Magam a jelenlegi előfordulásokat ellenőrizni nem tudtam. Jelenlegi előfordulása erősen kérdéses. Csapody (1982) szerint mindkét helyről kipusztult.