A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Andrési Pál: Az egyhajuvirág (BULBOCODIUM VERSICOLOR) elterjedése, ökológiai sajátosságai, természetvédelmi problémái

hogy az állatok nem legelik le, mint ezt ásotthalmi lelőhelyén is tapasztaltam. Itt márciusban az őzek még kevés zöldet találnak, ráadásul az egyhajúvirágok már messzebbről is észrevehetőek, mégsem legelik le. 4. ELTERJEDÉSE Rakonczay /1989/ szerint diszjunkt elterjedésű közép- és délkelet- európai faj /ill. fajcsoport, az alfajok vagy kis fajok elterjedése csak hozzávetőlegesen ismert/. Csapody /1982/ szerint elterjedése a Pireneusoktól és az Alpoktól hazánkon. Jugoszlávián /pl. Szabadka, Al-Duna/ és Románián át a Volga vidékéig, illetve a Kaukázuson túlig terjed. Hegi /1939/ szerint elterjedése a következő: Pireneusok, Alpok délnyugati része, Szerbia, Moldávia, Déloroszországtól a Transkaukázusig, illetve a Délkeleti-Kárpátok. Megemlíti, hogy az Alpokban Wallis kantonban 450 m-től 2400 inig fordul elő. Diszjunkt elterjedését jól mutatja a 4.ábra, amely az Ukrajnai előfordulásait mutatja be. Kárpát-medencei elterjedését Soó /1942/ dolgozta fel, amelyet az 5. ábrán mutatok be. Itt is megfigyelhető diszjunkt elterjedése. Csapody /1982/ szerint kontinentális jellegű közép-európai flóraelem, nálunk posztglaciális sztyeppmaradvány. Simon /1992/ szerint sztyepp- és erdős-sztyepp növény, pontusi reliktum faj. 4. ábra Az egyhajúvirág elterjedése Ukrajnában.