A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)
Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra
Nem tudni ki találta ki ezt a képtelenségében is zseniális magyarázatot. Valószínűleg Haering Ede tanszergyárosé a kétes értékű dicsőség. Az ötlet nagysága abban rejlik, hogy tudományoskodó nagyképűséggel álcázza a rendszeres mérgezések elmaradását. Tömörkénynek, aki hosszabb ideig kezelte a természetrajzi tárat, pontos ismeretei lehettek a Vellay-féle gyűjtemény állapotáról. Tudta, hogy a házilagosan (szakértelem nélkül) végzett fertőtlenítések hatásfoka szinte a semmivel egyenlő. A mérgezéseket ezért a megrendeléseket ezidőtájt „monopolizáló" Haering-féle cégre bízta. A felkérés szövegét nem ismerjük, de Haering Ede 1904 szeptember 11.-én keltezett, Tömörkénynek írott válaszlevelét igen. Az iromány több szempontból is nagyon tanulságos". „Bizalmasan újra és újra megmondhatom, hogy? a Vellay gyűjteményét javítani lehetetlenség. O a rovarokat eprorettába (?) tette és a lámpa .... megölte. A gyűjteményt úgy lehet megtartani, ha az egész gyűjteményt átdolgoznánk azaz, ha lassanként a régi példányok helyett a (Haering által küldött) fiatal ember újakat gyűjtene. " „E körülményekről a városnak sem kellene tudni, nehogy megsértsünk kapcsolatot és más érdeket. A fiatal ember teljesen arra való. Megbízhatik benne és én is fogom vigyázni. " A több, mint hibás érvrendszert Móra Ferenc (1927, 1936) szintén átvette: ,, Vellay Imre a maga idejében ismert szegedi entomológus ugyan a kilencvenes években összegyűjtötte Szeged arthopodáit (helyesen Arthropodáit) Vánky József tanár segítségével, de mind a két tudós olyan szegény ember volt, hogy rovarkonzerváló anyagokra nem telt nekik, hanem csak úgy lámpa fölött, üvegcsőben szárították meg a bogarakat. így aztán nagy értékű gyűjteményük hiába került a múzeumhoz, néhány év alatt az egész elpusztult. " Az igazság ezzel szemben az, hogy a bogarakat nem kell külön „konzerválni." A feladat nemcsak értelmetlen, de a technika mai (és kiváltképp az akkori) szintjén lehetetlen is. Még a II. világháború után széles körben elterjedt, (időközben egészségkárosító hatása miatt több országban betiltott) EULAN nevü német csodaszert sem alkalmazták soha ilyen célokra. Ölőszerként, bár túlságosan merevít (jobb híján!) megteszi a spiritusz, de száraz preparátumokat semmiképp sem lehet vele konzerválni. A gyűjtemény sorsa gyakorlatilag már 1904-ben megpecsételődött. Nem a jó szándék hiányzott, hanem egy rovarokhoz értő raktárkezelő. Tömörkény 1903/1904. évi jelentésében olvashatjuk (Tömörkény 1904): ,, A Vellay-féle rovargyűjteményt rendezni kellett. Eredeti 24 nagy dobozában nehezen volt kezelhető, s e dobozoknak szekrényük nem volt. Azonkívül az áttekintést zavarta a gyűjteménynél használatba vett meghatározási rendszer, amely minden egyes rovar tűjére húzott papírszeleten determinálta az állatot. Helyi faunánk nagy része apró s igen apró rovarokból állván, a szemlélőt a papír-