A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Varga András: Egy völgy az Andokban

9. kép.. Lámák az Altiplanon Egy gondolat erejéig térjünk még vissza az öntözésre. A völgyet behálózó csatornarendszer fenntartása, állapotának megőrzése, javítása mindenkinek saját érdeke. Ezért ezeket a munkálatokat azok a családok végzik akik részesülnek az öntözővízből. A parcellák közötti vízmegosztást és ennek rendszerét szigorú szabályok határozzák meg. Ezeket a rendelkezéseket egy választott testület kötelezőérvénnyel hozza. A csatornákon végzett közmunka fejében az öntözővíz ingyenes. A völgyfenéktől a hegyvidék belső területei felé haladva jelentősen változik a táj arculata és ezzel párhuzamosan a termelési struktúra is. Mindenütt a tanyás településforma dominál. A mezőgazdasági művelésre alkalmas területek, teraszok kialakítása jelentősen nagyobb és nehezebb munkával jár, mint a lenti területen. A földterület nagyságát a család teherbíró képessége határozza meg. Egy család földterülete helyileg nem minden esetben alkot összefüggő darabot, olykor a birtokrészek egymástól távol helyezkedhetnek el. A hegyvidéken gépeket nem alkalmaznak, minden munkafázist kézzel vagy igásállatok, segítségével végeznek el. Az évszázadok óta szarvasmarhákkal vontatott vaspapucsos faekét használják a talaj vetés előtti előkészítésére. A vetés, a betakarítás és a gabonafélék cséplése is teljesen kézi módszerrel történik. Az állattartás a szarvasmarhára, házi csirkére és a juhra korlátozódik. Cochabamba völgyben a leglényegesebb kérdése a vízhez jutás. A száraz évszakban az állatok itatóhelyemek távolsága miatt olykor több órás utakat kell menniük. Az öntözővízhez hasonlóan az itatóhelyek használata is ingyenes.