A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Sterbecz István: Megfigyelések a vékonycsőrű Póling (Numenius tenuirostris Vieill., 1817) magyarországi vonulásáról

Összegzés A szerző a vekonycsoru pólingról /Numenius tenuirostris Vieill. 1817/47 év alatt gyűjtött hazai adatokat értékeli. 49 megfigyelésén 187 példányt sikerült kimutatnia. A Tisza-völgy jelentőségét támasztja alá, hogy egyetlen nyugat-magyarországi esettől eltekintve minden madár ebből a régióból származott. Különösen értékesek a dél-alföldi, Tiszához közel eső pusztai környezetben lévő szikes tavak, mint például a szegedi Fehér-tó, vagy a kardoskúti Fehértó. Az itt megfigyelt példányok vonuláskor a szikes pusztákat keresték fel. A természetes szikes tó a sztyeppkörnyezet része, az alvó és itatóhely szerepét tölti be. Adatai feldolgozásánál a szerző a táblázatos módszert választotta. Vizsgálta az egyes lelőhelyek növényzetét, táplálékkínálatát, a vonulás időbeni alakulását, az átnyaralást, a telelést, a vedlést, az alkalmanként észlelt példányszám alakulását és az egyéb fajokkal történő társulást. Az 1849-1950-as időszakot Beretzk Péter /1959/ összegző jellegű cikke nyomán ismerteti. A teljes vizsgált időszakról /1849-1983/ elmondható, hogy a vekonycsoru póling rendszeres, de ritka átvonuló fajnak tekinthető. Vonulása során többnyire más póling /Numenius/ fajokkal társul. A nemzetközi tájékoztatás egységesen hangsúlyozza e faj válsághelyzetét. A hazai adatokból -épp az átvonulok kis példányszáma miatt- ilyen következtetés nem vonható le. Nálunk az adatmegoszlás kiegyenlített, másfél évszázad során sem találtunk feltűnő eltéréseket, ami némi derűlátásra ad okot. A szerző hangsúlyozza, hogy egy ismeretlen areáju, továbbá csak részben ismert telelőterületeken szétoszló fajról szinte lehetetlen megbízható képet alkotni.