A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Sterbecz István: Megfigyelések a vékonycsőrű Póling (Numenius tenuirostris Vieill., 1817) magyarországi vonulásáról

4. Csapatok létszáma Bizonyára a vekonycsoru póling világállományának nagyon csekély voltával magyarázhatjuk, hogy a vonulási megfigyelések többnyire egyes példányokat, vagy törpe csapatokat mutatnak ki. Hazai irodalmi források három alkalommal jeleznek népesebb társulást. Abádszalók 1895 április 10. 30 példány, Hortobágy 1926 július 25. 15 példány, és Szeged-Fehértó 1935 szeptember 1. 15-20 példány (Beretzk et al. 1959). Saját megfigyeléseim: Hortobágy 1969 október 30. 15 példány, Kardoskut 1969 október 31. 36 példány és 1980 október 18. 61 példány. Feltűnő, hogy 1969 októberében két egymást követő napon adódtak a hortobágyi és kardoskuti „beözönlések". E nagyobb egyedszámokról tanúskodó észlelések mindenkor homogén csapatokat jeleztek. A vekonycsoru póling jelenleg ismert, törpe világállományára tekintettel egyes kutatók kételkednek a népes csapatokra vonatkozó, hazai adatok helytállóságában. Nem osztom ezt a véleményt. A magam megfigyeléseinél a meghatározást biztosnak ítélem, mert azok mindenkor közelről, jó látási viszonyok mellett, nagy teljesítményű távcsövekkel történtek, de Beretzk és a többi megfigyelő hitelét sem vonom kétségbe. Az egykori hagyományos pólingvadászatok során a Numenius fajoknak szinte kultusza volt, és nem valószínű, hogy azokat félreismerték volna e sport sokat tapasztalt hódolói. A csapatos magyarországi előfordulások helytállóságát Görögországból, a romániai Duna-deltából és a jugoszláviai Vajdaságból közölt további adatok is megerősítik. E területről Cramp-Simmons (1983) kézikönyve és Gretton (1991) monográfiája 1970-79 időközéből 6 esetben említ 20 és 150 példány között alakuló, feltűnően népes társulásokat. Az ilyen kirívó számok egyrészt arra utalnak, hogy a vekonycsoru póling szaporodásánál is adódnak időnként kiemelkedően eredményes időszakok, de azt is valószínűsíthetjük, hogy a néhány száz példánnyal körvonalazott világállomány jelentősen alábecsült. Ezt a mennyiséget a telelőhelyeken végzett felmérésekből számították ki. Vegyük azonban tekintetbe, hogy egy ilyen ismeretlen arányból érkező fajnak Dél-Ázsiától, az Indiai-Oceán szigeteitől Marakkóig oszlik meg a nagyon kis számú állománya. Ez a szétszórtság kizárja a megbízható számbavétel lehetőségét. 5. Társulás egyéb fajokkal A szegedi-Fehértónál ősszel jobbára a nagy, tavasszal a kis póling (Numenius phaeopus) csapataiban is megfigyeltek csatlakozó vekonycsoru példányokat (Beretzk et al. 1959). Kovács (1988) Hortobágyról nagy pólingok és godák (Limosa limosa) között látott