A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)
Sterbecz István: Megfigyelések a vékonycsőrű Póling (Numenius tenuirostris Vieill., 1817) magyarországi vonulásáról
Eredmények 1 Az előfordulási helyek jellege Az általam gyűjtött, vagy megfigyelt példányok előfordulási helyeit a 2.sz. táblázat részletezi. Ebből kitűnik, hogy a vekonycsoru póling számára füvespuszta meghatározó. A természetes szikestó, vagy a mesterséges halastó is itt a sztyeppkörnyezet része, az alvó és itató hely szerpát tölti be. A szántóföldeken látott madarak is füves térségek közelében tartózkodtak. Hortobágyi megfigyeléseim Puccinellietum limosae növénytársulásos pusztán történtek, ahol a Puccinellia limosa, Eleocharis palustris, Suaeda maritima. Plantago tenuiflora, Pholiurus pannonicus, Atriplex litoralis, Myosurus minimus jellemezte a növényzetet. A nagyszénási előfordulások Artemisio-Festucetum pseudovinae társulásában: Artemisia maritima, Festuca pseudovina, Limonium Gmelini, Ranunculus pedatus, Matricaria chamomilla, az Achilleo-Festucetum peudovinae-ban pedig: Achillea millefolium, Inula britannica, Cerastium dubium, Festuca pseudovina, Hordeum hystrix és Trifolium sp. voltjellemző. Kardoskuton a pólingjárta füvespusztáknak a Bodrogközy (1965, 1966) által leírt, jellemző növénytársulásai a Pholurio-Plantaginetum tenuiforae, és az Agrosti-Alopecuretum pratensis. Növényzetük összetevői: Festuca pseudovina, Matricaria chamomilla, Crypsis aculeata, Pholiurus pannonicus, Plantago tenuiflora, Hordem hystrix, Limonium Gmelini, Artemisia maritima, Gypsophila murahs, Alopceurus pratensis, Agrostis alba, Scorzonera cana, Trifolium repens, Achillea millefolium, Mentha pulegium. A füvespusztán lévő kardoskuti-Fehértó szikes medre erősen sós, nyári kiszáradáskor a 10-11 pH értéket is eléri. A pólingok éjjelezőhelyét adó kopár zátonyainak gyér növényzete a Suadetum maritimae hungancum alkotta Suaeda maritima, Crypus aculeata, Salsola soda, Camphorosma annua, Pucinellia distans együttese. A szegedi-Fehértó halastavainak zátonyain, ahol a pólingok isznak és éjjéleznek, többnyire nincs növényzet. A pólingvonulás ősszel, a tavak lecsapolásával, tavasszal a feltöltésükkel esik egybe, amikor a száraz és vízborította helyek alakulása óráról órára változik. Szántóföldi környezetben a tarlón, vagy gabona és rizsvetéseken adódó táplálkozóhelyek növényzetének magassága a pólingok testvonalát sohasem haladta meg.
