A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kőhegyi Mihály – Rékási József: Adatok Észak-Bácska madarainak vonulásához, különös tekintettel a fehér gólya (Ciconia ciconia) ökológiai vizsgálatára

útban Afrika felé. Kis énekes madaraink, pl. a barátkaposzáta, hantmadár általában délkeletnek a Balkán felé vonulnak, míg rigóink Olaszországban kerülnek kézre. A fecske gyürüzésben balszerencse kíséri a magyar kutatókat. Afrikából alig került elő a sok tízezer gyűrűs magyar fecske közül néhány. Gyurgyalag, búbos banka, szalakóta keleti vonulók, a Balkánon kerültek meg, nyaktekercs Dalmáciában, kék vércse a Balkánon és Kis-Azsiában. Kanalasgémek, batlák szétszóródva Camargueban (Dél-Franciaország), Dániában, Dél-Oroszországban. Igazi vonulók a gémek közül a kócsagok, a Balkán felé tartanak, talán Albániában is töltik a telet, ezzel szemben a többi gémfajok nyugati vonulók: Itálián és Észak-Afrikán át egész a Szahara déli részéig. Tőkésrécét elszórtan fogtak be, legtöbbet a Balkánon. Barátrécét DélSpanyolországból jelentettek vissza, azt a böjti récét, melyet Angliában gyűrűztek, Mátételkén találták meg, mert gyűrűje beleakadt a nádba s elpusztult. Vadgerléből (Streptopelia turtur) több került kézre Görögországban, örvös galambokból Ciprustól kezdve Szardíniáig akadt magyar gyűrűs példány. A bíbicek hazánktól legnyugatabbra vonulnak: legtöbbjük Olaszországban, Dél-Franciaországban, Spanyolországban, Algírban, sőt akadtak az Atlanti-óceán francia partjain is példányok, legmesszebb Marokkóban találtak magyar gyűrűs bíbicet. A piros lábú cankó szintén nyugat felé vonul, ugyanígy sirályaink zöme (dankasirály, kormos szerkő, stb.). Végül elég sok szárcsák és fürjet lőttek Olaszország területén. Kapcsolatosak a meteorológiával azok a vizsgálatok, amelyeket VönöczkySchenk Jakab, a magyar madárvonulás kutatásának atyja a felgyülemlett hatalmas megfigyelési adathalmaz segítségével érte el. így elsősorban az erdei szalonka tavaszi vonulását illetőleg kimutatta, hogy az akkor indul meg, ha Anglia fölé ér a ciklon magja, vagyis az alacsony légnyomás! A holdfogyatkozások ugyancsak befolyásolják a madarak érkezését. 1916-ban magyar madárvonulási naptárt is szerkesztett. A gyűrüzési eredmények 1931-ben olyan kielégítők voltak, hogy Weigold és Schütz egy nagy atlaszban foglalták össze a kézre került európai gyűrűs madarak adatait. Vannak olyan fajok, amelyeket a kóborló kategóriába osztanak. Ilyen a csonttollú madár (Bombycilla garrulus). Warga nagyszabású gyűrüzései mutatták, hogy a mozgás nemcsak hogynem ismétlődik évente, de amelyik madár egyik télen hazánkban járt, más télen Norvégiába repült. A gyűrűs példányok Oroszország és Finnország legkülönbözőbb pontjain kerültek elő. Ezeket az időnként erősebb hullámban lévő mozgalmakat inváziónak nevezték, s okát abban látták, hogy északi hazájukban rossz a borókabogyó-hozam, egyidejűleg pedig eredményes volt a költésük. Tehát táplálék után kényszerültek a madarak távolabbi országokba, főleg ha azokban viszont pont ugyanazon években jó borókabogyó termés volt. A csonttollú esetében kimutatták, hogy se a túlszaporodás, se a táplálékhiány feltevése nem állja meg a helyét, hanem kb. tízéves periodicitásokról van szó, amelyet a feltételezett napfolthatásokkal nem lehet magyarázni, viszont más állatok, például a lemmingek