A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

tették az Érvölgy lecsapolását, akkor azt mi is helyeseljük, azonban soha sem fogjuk megérteni, hogy miért nem lehetett az Érvölgy központjában, párszáz hektáron rezervátumot létesíteni? Lehet ,hogy a csatorna léte „újabb győzelem", de a természetvédelem érdekeinek tökéletes mellőzésével alig tekinthető a kérdés-komplexum dialektikus felfogása győzelmének. Mivel meggyőződésem, hogy még mindig van lehetőség rezervátum létesítésére, azért nyilvánosan az alábbi javaslatot teszem: Figyelembe véve az Érvölgynek éppen a csatornázás következtében bekövetkező gyors és nagymértékű átalakulását, valamint az Érvölgynek, mint jellegzetes tájegységnek földrajzi, történelmi, régészeti, néprajzi és természettudományi értékeit, javasolom, hogy az illetékes hatóságok bocsássák a megyei múzeum rendelkezésére és az Országos Természetvédelmi Tanács hatáskörébe az Ottomány, Értarcsa és Gálospetri községek határában fekvő, mintegy 500 hektárnyi, „Hártyás" nevű területet, egy természeti rezervátum létesítése céljából. A kérdéses terület vízzel való elárasztása egy, az új csatornán építendő gáttal és zsilippel tökéletesen megoldható, anélkül, hogy ez bármilyen veszélyt is jelentene a környező mezőgazdasági területekre. A terület eredeti fafajokkal való beültetése az erdészet, a Megyei Múzeum és a már említett három község lakosságának önkéntes segítségével maradéktalanul megoldható. A területen a jellegzetes vízi madárvilág és az emlős állatok újratelepülése rövid idő alatt spontán bekövetkezik /még élnek a vonatkozó szokások, reflexek/, melyet a nyugodt költési és szaporodási feltételek, a víz, a nád és a fák jelenléte biztosítana. Mivel a terület a nemzetközi madárvonulás útjába esik, a nyugalom biztosítása ugyancsak lehetővé tenné a vonuló madarak őszi-tavaszi csapatos megjelenését. Javaslom a területen lévő és lebontásra szánt, jellegzetes módon és anyagból épült tanya megvásárlását, s annak madártani megfigyelő állomássá való átalakítását az alábbi célból és módon: Maga az épület néprajzilag megfelel e vidék múltszázad végi típusházainak, melyet igen kevés költséggel eredeti formában kellene restaurálni. Méreteméi fogva lehetővé válna egy dolgozószoba biztosítása, helyi, hazai és külföldi omitológusok számára. Két helyiséget szálláshellyé, kettőt pedig ún. múzeumszobává lehetne alakítani, ahol kimondottan a hajdani mocsárvilágot, annak természettudományi, történelmi, néprajzi vonatkozásit lehetne bemutatni. A tanya kerítését, az épület bútorzatát elsősorban a mocsár által biztosított anyagokból lehetne készíteni. A területen engedély nélkül mindenféle gyűjtés vagy bármilyem más emberi beavatkozás szigorúan tilos lenne, annak érdekében, hogy a mocsárvilág e kis szigete minél tökéletesebben regenerálódjék és zavartalanul fejlődjék. A fenti javaslat elfogadása esetén olyan „élő múzeum" alapjait raknánk le, mely már a közeljövőben nem csak a múlt megbecsülésének, az őstermészet védelmének