A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

csizmával, mint száraz lábbal. Vagy Ottománytól Érszalacsig, innen Érendrédig nem „köves", hanem földúton kellett gyalogolnom. Érkeserü un. Nagyszigete vagy az Ottomány-Gálospetri és Szalacs közti Hartyásban, az ugyancsak kanyargós medreken csónakkal vagy térdig érő vízben kellett átgázolnom. A 100-250 m szélességű medrek nádasai a legtöbb helyen átjárhatatlanok voltak, a tószerű nyíltvizek mélysége átlagosan elérte a 2-3 métert, melyeket nádszegély, sás, gyékényes zsombékos területek, vizes kaszálók kísértek. Szemben a világjárókkal..., nekem a szülőföld és a honi tájak megismerése jelentett élményekben gazdag feladatot, s örülök, hogy találkoztam piócaszedőkkel, nádvágókkal, fűzvessző- és gyékénygyűjtőkkel, halászokkal, láthattam a nádkúpokat, nádkerítést, a nádtetős épületeket, patics-házakat, bivalyfogatot, a híres érmelléki borokat érlelős és tároló pincesorokat, a parttól partig nádszálakból épített halfogó vészeket, a kenderáztatást és feldolgozást, gyalogosan vagy csónakkal bolyonghattam a mocsarak zugaiban, gyönyörködhettem a mocsár életének annyi rejtett szépségében. Megcsodálhattam az egyre vékonyodó... kissé átalakult, de még mindig régmúltat idéző csónakfejfás temetőket. Megfigyelhetem a mocsárlakó parasztemberek házatáját, elbeszélgethettem az Érmellék idős parasztembereivel a természettel való békés együttlétezés kétségtelen nehézségeiről, de annak szépségéről és szabadságáról is. A század elején s még szilaj csikósok a 60-as évek közepére már öreg juhászokká szelídültek, s már a nyájat terelő puli is korcs... Törvénydomb, Kurtató, Vadkamra, Csikókarám, Görefarok, Tilalmas, Hártyás, Sasok erdeje és sok más helyi elnevezés a mának már alig, vagy semmit sem mond. Valahányszor az Érmellék mocsarait, szárazulatait, maradék erdőfoltjait, legelőit, falvait és temetőit jártam, az öszhatások azt a benyomást keltették, mintha a múlt század közepére járnék múltat keresni. Ma viszont már nosztalgiával gondolok arra, hogy utódainknak e vidéken már nem lesz részük hasonló élményekben.