A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

A „Tisza élővilága" c. kiállítás befejezése után Csongor Győző „kettős életet élt". Még elég szorosan kötődött a természettudományi csoporthoz, de egyre inkább a történeti gyűjteményt fejlesztését végzi. 1963 megkezdi az itt felgyülemlett anyag leltározását. Ugyanebben az évben (ezzel párhuzamosan) a részmunkaidőben foglalkoztatott Gallé László (senior) középiskolai tanárra bízták a herbárium kezelését. A szervezeti elkülönülés nemsokára véglegessé válik. Csongor Győző 1965-től csoportvezetőként helytörténeti részlegünk irányítója lesz. A rábízott anyagot szinte az alapokról fejlesztette föl elfogadható színvonalú gyűjteménnyé. A gyarapítás alapelvét 1991-ben így fogalmazta meg (Tandi 1991): "...csak azt szabad gyűjteni, amit érdemes. Ami új ismereteket ad, ami rendszerez, ami hozzájárul valamihez, ami gazdagabbá tesz. " Úgy tűnik ezt komolyan is gondolta. Egyedülálló érzékkel mentette a város hajdani világát idéző kallódó dokumentumokat. Különösen a szociáldemokrata színezetű munkásmozgalmi anyag gyűjtésében és archiválásában jeleskedett. Sokakkal ellentétben számára nem léteztek elhanyagolható vagy kiemelkedően fontos kérdések, csak események, melyeket a lehető legalaposabban fel kell tárni, hogy később okulni lehessen belőlük. Ballá Antal 1778. évi kézírásos térképe nyomán feldogozta Szeged utcaszerkezetét és névjegyzékét. A háromrészes mű első írásában a korabeli Felsőváros élete elevenedik meg előttünk (Csongor 1968), ezt követi Alsóváros (Csongor 1969), majd az első katonai felmérések adataival kibővített Vár és Palánk (Csongor 1970) zárja a sort. Az „aprómunka" mestereként szinte észrevétlenül tisztázott számos „kuriózumot" melyek kutatásai nélkül minden bizonnyal feledésbe merültek volna. A helytörténeti leltárkönyvet 1966-tól 1974-ig vezette (Zombori 1999). Nyugállományba vonulás után 1973 január 1.-től tudományos főmunkatárs lesz, 1975 február 20.-án vonul nyugállományba. Ezután, ha lehet még az előzőeknél is aktívabb szakasz kezdődik életében. Visszatér eredeti hivatásához a botanikához. Szabadszállástól Nagylakig jórészt busszal és gyalogosan bejárja az egész Dél-Alföldet. Felfedező útjain elmaradhatatlan hátizsákjával barangolva gyűjtögeti, fényképezi a vidék növényeit. 1980-ban Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyékből 40 olyan helyet sorol fel, ahol rendszeres megfigyeléseket végzett. Számára minden egyes herbáriumi példány kedves, személyes ismerős. Igazi floristára jellemző megszállottsággal dolgozik és több színvonalas cikket publikál. Legjelentősebb talán a „Természetvédelmi feladataink Szeged környékén" sorozat második írása a „Vadontermő orchideák"(1979). Ebben több évtizedes megfigyelései alapján 14 faj Csongrád megyei elterjedését ismertette, felhasználva minden elérhető irodalmi és herbáriumi ada-