A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

I. AZ ÉRMELLÉK, MINT FÖLDRAJZI TÁJEGYSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE inkább hihető, hogy a mocsarak lecsapolása a tradicionális tehetetlenség felszabadulásának, mint jól átgondolt, tudományosan indokolt és mérlegelt emberi tevékenységnek az eredménye... " F.H.Bigard - C.

Garnier Az Érmellék közvetlenül a keleti országhatárunk mellett É-ÉK irányból DDNY irányba a Krasznától a Berettyóig, ÉNY-DK irányba a Nyírségidomb vidéktől a Szilágysági-dombvidékig terjedő, a Tiszántúl keleti peremét képező, Romániához tartozó terület. Nevét a Tasnádtól DK-re eső Szekeres és Alsószopor községek térségében, a Szekeres erdőben eredő, innen Ákos községig a Krasznával párhuzamosan északra haladó, majd Ákostól Érgiroltig ÉNY irányba, onnan DNY irányba kanyarodó, Érendréd, Érszalacs, Ottomány, Székelyhíd és Diószeg községek határain áthaladó, az országhatárt Pocsaj mellett átlépő és a Berettyóba ömlő Érpataktól kapta. Az Érmellék központi részét Érvölgye néven ismerjük, mely az Érpatak középső szakasza mentén húzódik. Jellegét tekintve mélyen fekvő mocsaras terület, melyet az Ér és a mellékpatakjainak lassan folyó vize, illetve magas vízállások idején a Krasznából az Érvölgyre, általában rendszeresen átcsapó víztömeg határozta meg. Az Ér vize lassú folyásának magyarázata elsősorban az, hogy Érkávás és Pocsaj között a szintkülönbség mindössze 18 m, másrészt, hogy a rendkívül kanyargós vízmeder igen gazdag vízi vegetációja is csökkentette a víz áramlási sebességét. Mindezen körülmények következtében alakult ki a mintegy százezer holdnyi mocsárvidék. Az Érmellék egész területe, azaz az Érpatak vízgyűjtő medencéje viszont megközelítően 1437 km

2

, a patak teljes hosszúsága pedig kb. 107 km. / 78 /. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy az Ér hatalmas völgyrendszerét az Érpatak, annak elképzelhető legnagyobb vízhozama évezredek alatt sem alakíthatta ki, felmerült a völgyrendszer kialakulása kérdésének a kutatása, illetve annak magyarázata. A mai álláspont szerint az ujpleisztocénben, az utolsó eljegesedés végén, az Érvölgy északi kapujában a Tisza a Szamossal egyesülve D-DNY irányba folyt, hatalmas víztömegével kialakítva az átlagosan 8-10 km szélességű völgyrendszert. A későbbi geológiai időszak különböző fázisaiban a Szatmár-Beregi-