A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Jakab Béla: A tojáshéj makro- és mikrostruktúrájának funkciói a költés folyamán

és a légzsákoknak a felfúvódását, a tüdőlégzés megindulását. A még ép tojás légkamrájából való aktív légzés periódusát paranatális periódusnak nevezik, mivel az allantokorion is működik még: a magzat mind diffúzió, mind konvekció útján jut oxigénhez. (7. ábra). Mintegy hat órával azután, hogy csőrével behatolt a légkamrába, a csibe megpihenten feltöri a tojáshéjat: A felső csörkáváján kifejlődött tojásfoggal a héjon „kopogtatva" egy kis lyukat üt és megkezdi a légköri levegővel való légzést is. A héj feltörésének e folyamatában a tojásban még mindig gubancban levő fióka (10. ábra) a tarkóján erre az alkalomra kifejlődött páros izom (musculus complexus major) ún. kelési izom (Lomniczi 1980) működtetésével tudja csak fejének lehetséges elmozdulását (le-, fel biccentés) oly erővel végezni, hogy a tojásfoggal ily módon ütögetve (kopogtatva) a héjat, nyílást pattintson rajta a külvilág felé. A kitörés sikerét segíti az a körülmény is, hogy a tojásfoggal a héjra gyakorolt ütések, a csibe testhelyzeténél fogva, a reszorbció nyomán szerkezetileg meggyengült héjrésznek abba a sávjába esik, amely szomszédos a változatlan szilárdságú héjsapka régióval. Ebben a határzónában a héj, a két héjrégió közt fennálló szilárdságkülönbség következtében, jobban enged a ráható erőnek, könnyebben felpattan. A gyorsan erősödő tüdőműködés mostantól fogva elég aktív ahhoz, hogy lehetővé tegye az oxigénfogyasztásnak, a kikeléshez szükséges erőfeszítés megkívánta jelentős megnövelését. Egyidejűleg az allantokorin-funkció (diffúziós légzés) csökkeni kezd, jóllehet folytatódik, amíg a légzőhártyák ( allantokorm és héjhártyák) a héj belső oldalához tapadva maradnak és a csibe kibújásával a postnatális periódus meg nem kezdődik. E végső szakaszban az allantoisz vértartalma a központi vérkeringésbe megy át, az összetapadt hártyák beszáradnak. A kikeléskor a felpattintott héj körbe repesztése ugyancsak a héj szilárdságkülönbségének határzónájában érvényesül legeredményesebben a láb- és a testizmok kifejtette feszítőerő segítségével, amit még növel a tüdőlégzésnél megnövelt testfelület feszítése is (Prynne 1960). A csőr és az izommunka aránya a héj körbe repesztésénél fajonként változó. A tojásalak és a kelési eredmény összefüggésének említett vizsgálatában a kikelésnél (5. ábra) a tompa végen a nagyobb ívelésnek kettőzötten is tulajdoníthatunk funkcionális jelentőséget: Egyrészt, hogy a tojásfoggal gyakorolt ütögetés egyedüli lehetséges irányának (fel- le biccentés) a héjhajlattal bezárt szöge (ami nagyobb ív estén kedvezőbb) befolyásolhatja a héj felpattintásának eredményességét. Másrészt a légkamrának a héj nagyobb ívelésével növelt légtere is hatásosabban szolgálja a felpattintásnál a csibe oxigénszükségletét.