A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)
Andrési Pál: Az egyhajuvirág (BULBOCODIUM VERSICOLOR) elterjedése, ökológiai sajátosságai, természetvédelmi problémái
Összeg zés Az egyhajúvirág jelenlegi elterjedése a Nyírségben meglehetősen szétszórt. Vizsgálataim során 8 település határából, 12 lelőhelyről sikerült adatokat gyűjtenem. Vélhetően egykor jóval elterjedtebb lehetett, ám az évtizedek óta tartó hagymagumó szedés (Máthé,1943; Fintha,1975), valamint a mező- és erdőgazdálkodás hatására csökkenhetett le az állomány a jelenlegi szintre. A Nyírségben a jelenlegi ismereteink szerint mintegy 6500 tő egyhajúvirág található. Az itteni populációk erősen szórt, töredékes voltát mi sem jellemzi jobban, míg a Nyírségben 8 település 12 lelőhelyén 6500 tő található, addig a DunaTisza közén 2 település 4 lelőhelyén közel háromszor ennyi, azaz 17000-18000 tő található. Az újabban előkerült nyírábrányi, bagaméri populációk megtalálása további kutatásokra ösztönöz a Nyírségben is. D. Neogradense A Gödölli dombvidéken, Túrán Németh Ferenc által felfedezett lelőhelyet Nagyné (1984) is megemlíti (lásd 6. ábra). Ez a lelőhely növény földrajzilag már nem ez Eupannonicumba, hanem a Matricumba tartozik. Az egyhajúvirág turai előfordulását Rakonczay (1989) és Simon (1992) is közli. A lelőhelyről semmilyen konkrét irodalmat nem találtam. 6. ÉLŐHELYE. ÖKOLÓGIAI IGÉNYEI. SAJÁTOSSÁGAI 6.1. ÉLŐHELYE Simon (1992) szerint sztyepp- és erdős-sztyepp növény, pontusi rehktum faj. Hazánkban az egyhajúvirág leggyakoribb élőhelyei a homoki tölgyesek, illetve a helyükön kialakult akácosok. Aszód (1936) Quercetum roboris umbrosum és a Quercetum roboris urticosum erdőtársulások elsőrendű karakterfajaként említi az egyhajú virágot. Rakonczay (1989) szerint az egyhajúvirág élőhelyei a pusztai tölgyesek (Convallario- és Festuco-Quercetum roboris). Papp-Dudás (1989) a nyírségi lelőhelyeknél egyenként feltünteti a növénytársulást is. Ezek a Convallario-Quercetum roboris tibiscense, és a FestucoQuercetum roboris tibiscense, valamint a Bromo sterili Robinietum. A Duna-Tisza közelelőhelyei közül a kelebiai (Kelebia 82/B erdőrész) növénytársulását, amely jelenleg egy rendkívül leromlott akácos, Papp-Dudás (1989) szerint Festuco-Populo-Quercetumnak tekinthető eredendően.
