A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Szűcs Judit: Ártéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában
Csongrád határában a rétek napjainkig fennmaradt nevükön, a Tisza folyásirányában haladva: Mámai-, Nagy-, Kis- és Alsórét. A Tisza-Körös szöge, röviden Tisza-szög (a földrajzi irodalomban használt fogalom) ártere „az a terület, mely az eddig tapasztalt legmagasabb árszint alá esik. A folyók által szélesen kimosott terület. A tiszaszögi földmíves nép ezt a területet egyszerűen réti földnek nevezi." A rét a Tisza mellett akár 10 kilométer széles területet is jelenthetett. Ezeken a réteken a Tisza áradásaival hozott, növényi hordalékban gazdag termőréteg rakódott le. Állandó művelés alatt 1894 óta állnak. 23 Adatközlőim a felsorolt réteket a mai, vízszabályozás utáni állapotukban hordott talajnak, hordott iszaprétegnek nevezik. 24 A Tisza szabályozása után a folyómeder és a védtöltések között erdőt telepítettek. Ezt a munkát a 19. század közepén megszerveződött ármentesítő és belvízszabályozó társulatok irányították. A helyi telepítést 1898-1909 között a CsongrádSövényházi Ármentesítési Társulat végezte. ' Kétfajta árvédelmi erdőt hoztak létre. Az egyiket ötször ötös vagy hatszor hatos kötésben (ennyi méterre) ültették. 4-5 évenként sávokban vágták le a gallyat a fák koronájáról, ezt a műveletet fiatal fák esetében nyakalásnak, öreg fákon végzett műveletként botolásnak hívták. Az adott partszakaszt gallyas fűzzel is védték a szél és a hullámok ellen. Az ilyen erdő 80-90 évet is megélt. Az árvédelmi erdő másik fajtája a fűz szálerdő, melyben a fákat 2 méterre ültették egymástól. Az így telepített erdőt 40-50 év után kellett újratelepíteni. Mindkét fajta erdőt többnyire bédai fűz botdugványával telepítették be. A munkálatokat a gátőrök irányították. Az erdőterületet addig gondozták, amíg a fák koronája össze nem ért. Ezután a természetre bízták, nem gaztalanították, nem is gallyazták. Mindkét fajta erdőt tarvágással termelték ki, ezt követően új erdőt telepítettek. A nehéz fizikai munkát jelentő kitermelést, a gyökértuskó kiszedését, a lenyakalt koronatuskó leválasztását a faderékról, az egészséges faderekak széthasogatását 1965-ig kézi erővel végezték. 1965-től gépek is segítették a munkát. A jelentkezők részes erdőtermelőként dolgoztak. Részük (azaz fizetségük) az összes kitermelt gyökér- és koronatuskó és a széthasogatott, egészséges faderekak ötven százaléka lett. A botolásből származó gallyat kévébe kötötték és a gátak védelmére használták. A rőzsét öt év elteltével újra cserélték, a régit eladták. Az 1970-es évek közepén a dél-alföldi hullámtéri erdőket a társulat a DEFAG-nak (Dél-alföldi Fafeldolgozó Állami Gazdaság) adta át azzal a feltétellel, hogy a védtöltés hullámverés ellen telepített erdei megmaradnak. Azonban a társulatokhoz hasonlóan a DEFAG sem kapott a munkákhoz állami támogatást, így ezek az erdők gondozatlanná váltak. 26 A csongrádi Tisza-parton a népszerű, hullámtéri Kiserdő (a Rókus templom vonalában) a szabályozás előtti Körös-torkolat helyét jelöli. A partszakasz a 20. század első felében a hajók téli pihenője volt. A Kiserdő melletti átkelőhelyen komp, majd csónak járt, a nagyréti ártéri földjükre vitte az utasokat. 27 Az erdő 1945 után lett tele23 Dómján Anna 1939. 253-254. 24 Paládi-Kovács 2001. 241. „Az Alföld déli felében viszont a rét mindig vízjárta, ingoványos terület, s inkább a nádvágó rét, mint a szénavágó rét neve." - Mint látjuk a mai szóhasználat a korábbitól már eltér. 25 Hajdú 2002. 40. 26 Hajdú Dezső vízügyi mérnök szíves közlése. Szerinte az ármentesítések utáni erdőtelepítések tervei a szakaszmérnökségen jelenleg is megtalálhatók. 27 Szűcs J. 2005./1 62-98.
