A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Szűcs Judit: Ártéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában

Artéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában SZŰCS JUDIT (Tari László Múzeum, Csongrád) A település és határa a közép-tiszai tájban, a Hármas-Körös torkolatánál fekszik. A helyi lakosok a vizekkel szabdalt csongrádi határban - a vízszabályozás előtt nagyobb területen, majd a rétek lecsapolása és a kanyarok levágása után, a folyók gátak közé szorításával, kisebb területen és mértékben - élhettek az ártéri haszonvételek és gazdálkodás lehetőségével.

1 A honfoglalás után a tájon letelepedett magyarság foglalkozása, megélhetése szorosan összefügghetett a vizek járásával, az ártéri haszonvételekkel, a gyűjtögetéssel, vadászattal, halászattal, réti állattartással, ártéri gyümölcsösök, szőlők gondozásával. Ali. századi utazó, Idrisi arab történetíró szerint Csongrád „nagy és népes város, vásárok és mindenfajta természeti javak vannak benne.'"" A táj jellegéből adódóan a természeti javak gazdagságát az ártéri haszonvételek, a vízjárta földeken folytatott termelés is adhatta ebben az időben. A megye iratanyaga a török korban elpusztult, így adatok híján lehetetlen a középkori gazdálkodás formáit elemezni, értékelni. A török uralom idején a település a szegedi szandzsákba tartozott. A szandzsák több nahijére, járásra oszlott. A korabeli források szerint Csongrád a vár körül lakott helyként nahije központ volt. A törökök helyi bevételeinek - a gabona, köles termelése, a méhkasok, a juh, a hal, a széna (fa) és sertés, malom és hordó után beszedett adók - nagysága

3 függhetett az évenként különböző időjárástól, áradásoktól, a száraz és vizes esztendők változásától is. A változás mértékét, az adó behajthatósága és a haszonvételek nagysága közötti összefüggést már nem következtethetjük ki. Csongrád megye és benne Csongrád település határa ártéri adottságait, a hal, vad bősége mellett a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésre való alkalmasságát 1730 tájáról Bél Mátyás leírása is alátámasztja.

4 A 18. század elején a helység a Károlyiak egyik, kis uradalma lett. A csongrád-vásárhelyi uradalom az 1720-as években ménest telepített: 1725-ben 140 lovat tartottak, 1728-ban már 288 lovat írtak össze. Szegváron és Csongrádon méhest kezdtek kialakítani.

5 A nevezett helyeken találtak az állattartás, méhészkedés számára megfelelő, vízjárta legelőket, kaszálókat. A Károlyiak 1756-ban a csongrádiaktól taksa helyett inkább legelőbért kívántak szedni. Hosszas ' Szilágyi 1999. 55-72; Bellon 2003. 11-25.; Károlyi - Nemes 1975. 54-100; Deák J. Á. 2005. 34-61. 2

Györffy 1963. 894. 3 Vass 1979. 30., 63-65., 74. Barta 2000. 45. Egyik sem ad a korabeli ártéri gazdálkodásra ennél jobban hasznosítható adatokat. 4 Bél 1984. 9-22., 50-52. 5 Herczeg 1980. 115., 116. Az adatok a Károlyi család levéltárából és Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének irataiból származnak.