A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Mód László: Az ifjúsági csoportkultúrák múzeumi reprezentációjának lehetőségei
napokon került sor. A Koszta József Múzeum időszaki kiállító terében megrendezett tárlat ezzel szemben a rockzenére koncentrált, ezért jazz vagy népzenei albumokkal nem találkozhatott a látogató. Arató Mátyás első bakelitlemezét 1978-ban szerezte meg, ami az Omega együttes Csillagok útján című albuma volt. 30 Lemezeinek nagy részét Szentesen, az egyik könyvesboltban vásárolta, a külföldiekhez viszont Szabadkán, a piacon vagy a Yugoton kiadó boltjában jutott hozzá. Jugoszláviában az 1980-as években számos nyugat-európai vagy amerikai zenekar albumát újranyomták, így könnyen meg lehetett venni ezeket. Másik beszerzési forrást jelentett számára az is, hogy egyik ismerősének a külföldön élő rokonai rendszeresen küldtek lemezeket, amelyeket meg tudott vásárolni. A magyar kiadású bakelitek szinte mindegyikét meg lehetett venni, mert viszonylag kevés album jelent meg. Arató Mátyás gyűjteménye kb. 800 példányból áll, amihez még kb. 200 darab kislemez társul. A ritkaságok közé azok az 1980-as években kiadott új hullámos lemezek tartoznak, amelyek viszonylag kis példányszámban jelentek meg. Amikor eltűnt a bakelit, akkor kezdett tudatosan az antikváriumokban vásárolni. 31 A kiállítás megnyitóján kb. 20-25 személy jelent meg, akik jórészt a 30-40 éves korosztályhoz tartoztak. Az esemény iránt a helyi és az országos média sokkal nagyobb érdeklődést mutatott, amely több alkalommal is beszámolt a tárlatról. Az írások egy része érzékelte a kiállítás újszerűségét, hiszen több alkalommal aláhúzta a bakelitlemezek muzeális jellegét. Szinte mindegyik kiemelt egy-egy lemezborítót, amelyen keresztül megpróbálta bemutatni a tárlat üzenetét. A hanglemezgyüjtők is érdeklődést mutattak, de voltak olyanok is, akik a kiállítás apropóján fedezték fel saját lemezeiket ismét. Bennük éppen a tárlat tudatosította azt, hogy az általuk őrzött, de zenehallgatásra már nem használt hanghordozók valamiféle értékkel bírnak, hiszen a múzeum is helyet biztosított számukra.. A bakelitlemezek és borítók esetén is kulcsfogalomnak számít a muzealizáció, amely segíthet értelmezni a múzeumi reprezentáció során felmerülő kérdéseket. Érdemes kiindulnunk abból, hogy a tárlatról tudósító írások egy része a bakelitlemezt múzeumi vagy muzeális tárgynak tartotta, amit összefüggésbe hozott a cédék megjelenésével és széleskörű elterjedésével. E megállapítás tehát egyértelmű utalás arra, hogy a tárgyi kultúra változásával, módosulásával a használaton kívülivé váló dolgok egyfajta reliktummá válnak. Úgy tűnik, hogy a bakelitlemez kezd bekerülni a műtárgyak kánonjába, ami múzeumok, muzeológusok döntésének eredménye. Az ún. elsődleges kontextusban a tárgyakat létrehozzuk, használjuk és megőrizzük különböző okok miatt. Előfordulhat, hogy ebből a körből valami miatt kikerül30 A hanglemezek gyűjtése, valamilyen rendszer szerinti felhalmozásának gyakorlata feltételezhetöleg egykorú a hanglemez-kereskedelemmel. A zeneipar a klasszikus felvételeken kívül a termékek egy részét nem tartotta állandóan forgalomban, ezért a hanglemezek másodlagos kereskedelme szolgálta a zenei múlt bizonyos elemei iránt rajongó gyűjtői közösségek igényeit. Vályi Gábor 2007. 61. 31 Vályi Gábor 2007-ben a Kriza könyvek 29. kötetében napvilágot látott tanulmányában a magukat lemeztúróknak (crate digger) nevezett szubkultúráról értekezett, amelynek tagjai mind lemezgyüjtők. Jelentős részük lemezlovasként vagy hangminta alapú hip hop-zenét barkácsoló producerként is aktív. írásában kifejezetten a gyűjtői tevékenységre vonatkozó normák és értékek változását vizsgálta. Vályi Gábor 2007. 51-74.
