A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1
esetleg karcolt vonal. Űrméret egy ép fej esetében 7,1 ml (Szl21 ) 40 Méreteik igen egyöntetűek, 3 mm-en belül szóródik minden méretadat. 16 példánnyal jelen anyagban a magyar tömegpipák legszámosabb csoportja. A jobboldalával is rendelkező 5 kéményen ehelyt minden esetben domború pettyek vannak - hatszögletű területen (Szl21), függőlegesen hosszúkás (Szl22), lécekkel elválasztott oszlopokba rendezett (Sz 123-itt baloldalt is) vagy töredékessége miatt megítélhetetlen alakzatban (Szl 19, Szl24). Bár a Szl 19 és a Szl24 esetében a baloldal hiányzik, látnivaló, hogy ezt az oldalt jóval ritkábban (később?) díszítették ily módon. E pontalakzatokat a délnémet terület pipáiról ismert, és ott a 17. század második felében alkalmazott pontrozettából véljük származni"' 7 , ez alakjában még jól őrződik a Szl21 kéményén, bár egy pontkörrel bővülve. Értelmezésre vár, hogy itt (ellentétben a délnémet példákkal) miért alkalmazták előszeretettel csak a jobb oldalon/ 2 13 ismert nyakból mindössze egy, a többiektől elütő anyagú példányon van domború rajzolat (pontokkal övezett vonal), mely növényt ábrázolhat (Szl 25)/" A kémény díszítése itt tehát jóval általánosabb vonása a típusnak, mint a nyaké. Egy nyakgyürü nélkül kialakított darab pedig talán átmenetet jelent a forma forrását nyújtó közpipákból, azoktól azonban jól elkülöníti cserépvörös anyaga, felülete, díszítése (Szl34). E szoros alaktani leszármazás miatt a 17. század utolsó évtizedére - 18. század első (?) felére keltezzük. Ezt támasztja alá 6 példány az E szelvény 5. rétegéből (18. század első fele) és 2 példány a Vártemplom 4. rétegéből (18. század eleje - 19. század eleje), melyek feltöltések. Előfordulását Budáról, Győrből, Késmárkról, Léváról, Nagyőrről, Ónodról és Szolnokról közöllék. 44 M2 (rovásos) típuscsoport (7 db, Szl35-Szl41): A típuscsoport legszembetűnőbb sajátossága a domború pálcák, pontok és félkörök a rövid, egyenes vagy enyhén ívelt nyakon/" A csésze alakja alapján két típus foglaltatik benne: M2A: a csésze lapított félgömb (Szl35-Szl37) és M2B: szögletesre nyomott félgömb csésze (Szl39-Szl41). Az M2A típusnál kerekded nyakgyürün kizárólag körbefutó fogaskerék- (Szl35, Szl38) vagy karcolt vonalak (Szl36) találhatók, az M2B típus esetén a fogaskerékdísz mellett (Szl39) mintából eredő ferde lécezés (Szl40) ill. ferde rovát4U Hasonló érték adódik számítással (nem méréssel) a Szl22 példánynál (7,45 ml), különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a tüztér felső átmérőjével számoltunk, noha az lefelé kissé mindig szűkül, így a valós űrmérték ennél kisebb. 41 Szili H. 2002. 53. 56. Gruppe 8, Abb. 6., lelőhelyek hivatkozásaival. Itt a pipák mindkét oldalán megtaláljuk a pontrozettát. 42 Támaszadóadó és hőelvezető szerepét (Tomka G. 2000a, 31) csak kétoldali elhelyezéssel töltené be, hisz a gyakorlatban a jobb hüvelykujj jobboldali támasztása a jobb mutatóujj baloldali, kéményt is érintő ellentartása nélkül (csak a csésze tartásával) bizonytalan fogást eredményez. 43 E díszítést a típussal és származtatásával egyetemben Tomka G. ismertette, és a 17. század utolsó harmadára (2000a. 31, 2. t. 8.), majd a 17-18. századfordulóra kiterjesztve (2005. 610. 16. Íj.) keltezte. Lektori véleménye szerint azóta gyűjtött ásatási adatok nyomán a fenti keltezéssel ért egyet. A típust korábban a közpipákkal egybevéve törökként közölték (Kovács B. 1963. 244-246, II. t. 4, 8.). 44 Buda: Garády S. 1944. 400. CXLII. tábla 8-9.; Győr: Szőke 1974, 91,9. tábla 15-17., Késmárk: Polla B. 1971. 115, Obr. 100, 1, 2., Léva: Drenko Z. 1976. 126, Obr. 9. 3, 5., Nagyőr: Drenko Z. 1971, 95, Obr. 9. 5, 6., Ónod: Tomka G. 2005. 610, 1. tábla 3-7., Szolnok: Kovács Gy. 1984. 123. 27. t. 3- szokatlan nyakgyűrű. 45 Első leírása: Kovács B. 1963. 248-249, IV. t. 1-9. („magyar típusú pipák I. csoport").
