A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban

is lenne reá szükség, aki idejön, úgyis subában jön, s az eléggé fűt neki. Hiába keressük az olyan sokat emlegetett x-lábú kocsmai asztalt. Asztala, padja egyaránt be van ásva a földbe. A szoba földje jó szikes földdel van meghordva, tehát jó kemény, kopogós. A mennyezetről egy lámpa függ dróton. A falon a tavalyi sorozási hirdetés, senkinek se jutott eszébe, hogy levegye. Ezenkívül található a falon felírás is. Ez igen régi találmány. A mi csárdánk falán a következő felírás olvasható: Itt nincs hitel Szabott ár. Ha pénzed van Úgy igyál. Idd meg a bort Hidegen. Tedd ki a pénzt Melegen.

161 A régi léckerítéses söntés sincs már meg. Ha a gazdát szólítjuk, a szomszéd szobából jön be. Ez a szomszéd szoba a bolt.' 2 Mi minden található egy ilyen tanyai boltban: „Dohány is kapható, papírszivar és bőrszivar. Garasos pipa szárral, só, sáfrány, hajkenő olaj, szép szagú, továbbá petróleum, lámpaüveg." Ahogy felenged az idő, mindig barátságosabb lesz a csárda is. Étkezés szempontjából március a legrosszabb hónap, mert akkor nincs más főzni való, csak a kotlőstyúk.

163 De leggyakrabban szalonnát, kenyeret eszik itt is az ember. A kenyér úgy jó, ha frissen sült. A szalonnakérdésben pedig az a legfontosabb, hogy hol tartják. Mert csak a padláson tartott szalonna az igazi. (Persze csak télen.)

164 Van olyan fogadó, mely egyenesen a szalonnájáról lett híres.

165 Egy másik fogadót pedig azért emlegetnek messze földön, mert itt lehet a legjobb parázson sült aprópecsenyét enni.

166 De nyáron élénkül meg igazán a csárda. Ilyenkor már a szabadban is lehet tartózkodni. A csárda melletti térséget, ott a nagy eperfa alatt, szépen kitapasztották szikes földdel. Ott táncol majd a fiatalság.

167 Az öregek meg majd csak elborozgatnak az asztalok mellett. A tánchoz azonban zenére is van szükség. Tanyán nincs cigány, hát különféle hangszerekkel igyekeznek pótolni őket. Ezek a hangszerek ma már nem használatosak. Ennek a bandának, amit most hallunk muzsikálni, három tagja van. Ketten pikuláznak, egy ember pedig valami kis koporsóféle hangszeren játszik. A két pikula csak sivít, látszik, hogy a dalt tulajdonképpen ez a koporsóforma kis hangszer adja. „A formája az, ami a kisbőgöjé, csakhogy nincsen neki nyaka. Vonó se kell hozzá, csak a jobb kezével hajt az ember egy köszörűkőformát, amihez a húrok hozzáérnek, persze zúgnak is. Huszonkét játéka van a zenei edénynek, id esf;[tehát; azaz; annyi mint. (A szerk.)] huszonkét billentyűje, fából faragva, amiket különféleképp a bal keze ujjaival szolgáltat a húrokhoz, [...] ezekkel ütögeti ki a nótát, tíz félhang is tartózkodik közöttük. De mindebből nem látszik semmi, szemérmetesen le vannak a húrok födéllel takarva; a köszörűkőforma sem látszik, födele van, nemzetiszín pántlika óvja a zúgó fődéit, hogy ha leesik, a földre ne essen. És egyfelől hajtja a köszörükövet, másfelől pedig bal kézen huszonkét fadarabon, paraszti klaviatúrán muzsikál az ember. Zeneedénye hasába épp olyan lyukak vannak vágva, mint a hegedűn, brácsán és bőgőn