A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1
nyakon gyakorta viselt arab betűs írásszalag helyett itt a párkányos nyakgyürün két mihráb-sor utal eredetére. A Sz38 kéményével a Sz39 és Sz40 felfelé enyhén homorú ívvel szűkülő kéménye mutat formai kapcsolatot, melyek felületét mihráb-sorok fedik. Csészéjük csekély gömbszeletté redukálódott, tőkéjük mentén és középvonalában fogaskerékvonalak húzódnak, melyek a Sz39 esetében a nyakat is övezik, a Sz40-nél a kéményt alul és felül. A vállán apró lécekkel díszített Sz41 képviseli a korongalapú típust, mely a Balkánon a 18-19. században szélesen elterjedt 2 '. A párkányos nyakgyűrű kissé lekerekített kúp alakja, a tőkét kettős vonallal övező fogaskerék-sor némileg fűrészfogas jellege a török hagyományoktól való távolodást mutat. A 18. században népszerűvé lett tulipán formájú fej egy példánya is előkerült, melyet előgyürűje és gallérja miatt feltételesen ide sorolunk, bár a pecsétlők hiánya szokatlan (Sz42). Tagolatlan pipák (III-V. tábla) Ezeknél a fej és nyak nem különül el éles határral, hanem a nyak fokozatosan tágulva olvad a fejbe, mely szintén nem különül el csészére és kéményre Tagolatlan, vékonynyakú festett-polírozott pipák 26 (III-V. tábla) Szegedről ismert török pipák 45%-a ide sorolható (53 db, Sz43-Sz95). A nyak derékszögnél nem nagyobb belső szögben, átmenettel csatlakozik a fejhez. A nyak középtájt többnyire enyhén kiemelkedő gallért, végén csillag vagy csipkézett kúp alakú gyűrűt visel. A fej alul kissé felfújt, felfelé enyhén szűkül, s pereménél ismét tágul. Anyaga világosbarna, rosszul égetett, enyhén soványított agyag. A külső felszín ettől eltérően élénkvörös (több árnyalata) és fényes, egy ízben barna (Sz43). E felszínt az alapanyagtól eltérő agyagbevonat polírozása adja. E feltűnő fedőréteg jellemzően sokszor kopott, egy példánynál csaknem teljesen (Sz59). Agyagbevonat használatát bizonyítja az alapanyagétól teljesen elütő szín, valamint az, hogy azonos alapanyagú pipák is eltérő színárnyalatot vehetnek fel. A polírozás vékony sávjai, annak ferdén tükröző vonalkáival megfigyelhetők, sőt, a típus bizonyos alakjainál talán e sajátosság hangsúlyozásaként alakultak ki a pipa testén végigfutó síkok. E síkok a nyak gallérjának két oldalán sokszor „elmozdulva" folytatódnak, ami a pipák egyedi polírozásának következménye és csavart benyomást kelt. Néha fekete, vékony, szabálytalan futású „márványozó" csíkokkal is díszítették a felszínt (Sz59, Szól, Sz65, Sz68, Sz71). Nyugati formákra utaló vonása az osztatlan fej és a vékony nyak. Űrméret: 4,9-9,4 ml között. A típuscsoporton belül típusok különíthetőek el. 1. A fej tulipánformájú, a gömbölyded alsó rész a felső negyedelőpontig enyhén 38. ábra 13, 14., Palánk: Gaál A. 2004. 278. 286-287. 52, 83, 84 sz., Nándorfehérvár: Bikic V. 2003. 81. Tip X11/4. Feltételesen e típus módosulata lehet egy esztergomi példány is (Kondorosy Sz. 2007. E77). 25 Robinson R. W. 1983. 270-272. 26 Ide tartozó példányokat elsőként Kovács B. 1963. közölt, még tágabb körben a „vegyes típusú pipák" II. csoportjába sorolva. A típuscsoport meghatározását hipotetikus fejlődési sorral Tomka G. adta (2000a. 29.), majd részletesebb elemzését az ónodi leletek kapcsán (Tomka G. 2005. 612.) 27 A típusok leírása az anyag állapotának megfelelően nem teljes. Sok töredéken részletesebb megfigyelésre nincs mód, ezek pontosan nem sorolhatóak a fentiekbe.
