A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

A szegedi vár pipái I. KONDOROSY SZABOLCS (Budapest) A koraújkori és újkori régészetben egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a cseréppipák (stratigráfiai, kereskedelmi stb. jelentésük). Ezekből a szegedi vár területén 1999-2004 között végzett ásatások során 152 példány került elő. Munkánkban emellett vizsgáltuk az 1882-es várbontásból származó 25 példányt is (közülük egy tajték), továbbá 2 szegedi, pontosabban nem ismert lelőhelyű darabot,

1 tehát összesen 179 példányt.

2 Az ásatás alaposságát jellemzik a fellelt apró pipatöredékek, melyek néhány esetben összeilleszthetőek, így pontosabban besorolhatóak, értelmezhetőek voltak. Ennek ellenére a pipák kizárólag a török kornál későbbi, illetve ismeretlen korú rétegekből (1882-es várbontás anyaga) kerültek elő.

3 Ettől függetlenül csak a török korra keltezhető pipákat tartalmazott az E és F szelvény 6. rétege.

4 A többi, feltöltési rétegben szintén bőven talált török pipák keverve fordultak elő későbbi, főként vörös magyar pipákkal. Terminológia A pipa két alapvető része a fej és a nyak. A fej foglalja magában a tüzteret. A nyak szár felőli vége a mechanikai igénybevétel miatt fokozatosan szélesedik, vagy ún. nyakgyűrűt kap. A nyakgyürű előtt kis gyűrű övezheti a szárnyílást (előgyűrű). A nyakgyűrűhöz a fej felé eső oldalon újabb gyűrű tapadhat, a párkány, a nyakon kisebb gyűrű, a gallér következhet. A nyak fokozatosan szélesedve vagy anélkül csatlakozik a fejhez. Ez utóbbi esetben többnyire a félig-meddig a fej alá érkező nyak ívvel követi a fej fenekét és fokozatosan „süllyed el" benne. Ez az ék alakú, sokszor díszített körvonallal hangsúlyozott idom a tőke. A fejet a profil erőteljes ívű vagy megtörő vonalai két részre oszthatják. Az alsó, szélesebb a csésze, ebből indul az általában magasabb kémény. A csésze legnagyobb átmérője fölötti része, mely a kéménnyel összeköti, a válla. A cseréppipán a készítésére szolgáló kétrészes negatív (modell) összeillesztési vonala, a varratvonal sokszor jól látható. (I. tábla, 1. kép) 1 E 27 példány a Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményében van. A várbontás anyagát részben közölte Tomka G. 2000b. 121-123. XXII. t, úgymint (ld. 2. Íj.): SzlO, Sz38, Sz42, Szól. Szl21, Szl41, Szl52, Szl57, Szl59, Szl60. A jelen nagyobb anyaggal való összefüggéseik, és a közöltetlen példányok indokolják számbavételüket. 2 Az egyes példányok az egyszerűbb hivatkozás kedvéért Szl-töl Sz 179-ig futó jelölést kaptak (Sz: Szeged). 3 Ennek magyarázata a szegedi vár ásatásának részletes közreadásával lesz lehetséges. Ugyanez által nyernek pontosabb értelmet más, (a katalógusban megadott) lelőhely és rétegadatok is. A török pipáknál tehát nem jelentettek keltezési támpontot. 4 Fogas Ottó szíves közlése szerint az „E és F szelvény 5. és 6. rétege barokk kori, az 1690-es évektől egészen a 18. század közepéig."