A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

N. Szabó Magdolna: Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872-1900)

A források vizsgálatánál nehézséget okozott, hogy a kiállítási csoportbeosztások felelősei olykor meglehetősen nagyvonalúan kezelték a „kvázi kézimunka" termékkörét. Egy kalap alá vették a műkedvelők kezén született egyedi dísztárgyakat, luxuscikkeket, ill. a „valódi háziiparosok" által mindennapi használatra készített, piacképes produktumokat. így ez utóbbi terület gyakran rejtve marad előlünk. A források tanúsága szerint jellegében sokszor alig tesznek különbséget egy fürészelt madárkalitka és egy gyékényből szőtt szatyor között. Ráth Károly, az Országos Magyar Ipartestület alelnöke, s mint az 1885-ös budapesti kiállítás háziipari részlegének rendezője, már korábban is szakszerűtlennek tartotta a katalógusok és kimutatások megtévesztő szerkesztését. „Az erdei és nyerstermények, a közművelődési és népművészeti tárgyak vegyítve vannak a tulajdonképpeni iparcikkekkel, így a nagy műgonddal összeállított tabellák kevés gyakorlati értékkel bírnak" - mondja.

11 A terminusok használatában, s az üzemforma kényszerű besorolásában nagy bizonytalanság és következetlenség mutatkozott a kezdeti kiállításoknál. Ráadásul a háziipar definiálása körüli vita is e korszak kezdetén bontakozott ki.

12 A zűrzavarra Gelléri Mór (1854-1915) gazdasági szakértő - több kiállítás bizottsági tagja, szakosztályi felelőse, s végül, de nem utolsó sorban a háziipar kiváló elemzője - többször is reflektál: a magyar paraszt sem müipari faragványokat, sem harmóniumokat, sem művirágokat nem fog háziiparilag, mellékkeresetként készíteni soha, márpedig a terjesztésének fő célja, hog^v a földművelő népnek a mezei munka szünetében keresetet és kenyeret biztosítson. Az egész Magyar Királyságra kiterjesztett, első hazai iparmű-kiállítás Az alföldi iparosok, hosszas előkészítés után, 1872-ben kitettek magukért. Augusztus végén megnyitotta kapuit Kecskeméten egy igazán nagy visszhangot keltő, a vidéket jócskán megmozgató iparkiállítás. Az akkori református főiskola (jogakadémia) épületének több szintje 600 kiállító termékeit fogadta be. Pest után Szegedről jelentkezett a legtöbb résztvevő, majd a házigazdák következtek. Az épület emeletén „élénk kis terem áll nyitva, melybe férfiak és nők ki- s beözönlenek, mint köpüböl a méh".

14 A „kedélyes női teremben" tekinthetők meg a vidék gazdasszonyainak kiváló készítményei a befőttől a tarhonyáig, hímzéstől a művirágig. A kézimunkák között bukkan fel egy-egy háziipari készítmény: fonott kosár vagy szőttes. Érmet nyer Micsei

15

, egy pesti szalmakalap készítő cég. Képviselői kitűnő szalmafonataikért, és része meglehetősen hiányos. A megmaradt levelezések elsősorban a szervezés mozzanatait őrzik, a kiállított tárgyakra vonatkozóan viszonylag kevés néprajzi értékű forrással rendelkezünk. 11 Ráth Károly 1881.46. 12 Vö. N. Szabó Magdolna 2005. 13 Keleti Károly 1879. 91. Gelléri Mór a Keleti Károly által szerkesztett kötetben azt is megjegyzi, hogy bár nem szeretne levonni a fentebb említett tanműhelyek értékéből, mégis ezek nem mindegyikében űznek tulajdonképpeni háziipart. 14 Katona Zsigmond 1874. 67. 15 Később, mint Micsei és Társa vagy Mitsei és Ráth szerepelnek. Micsei Rudolf és Ráth Károly közös vállalata 1862-ben alakult. Az 1867-es párizsi kiállításon tűnnek ki először termékeikkel. Egyikőjük az a Ráth Károly (Szeged 1838 - Budapest 1902), aki szak-, és hetilapokban megjelent cikkeivel népszerüsítet-