A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

N. Szabó Magdolna: Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872-1900)

Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872-1900) N. SZABÓ MAGDOLNA (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Hazánk és a kiállítások Az országos kiállítások története a reformkorig nyúlik vissza, a világkiállításoké valójában évszázadokkal korábbra. Előbbiek a hazai iparfejlesztés leghasznosabb tényezői voltak, utóbbiak mozgatórugói a legtöbb fővárosi és vidéki tárlatnak. E téren legnagyobb sikereket azok a 19. század végi kiállítások könyvelhették el, melyek szervezése a szakminisztérium iparpártolási és iparfejlesztési mozgalmainak éppen erre az időszakára estek. A kiállító cégeknek segítettek a piachoz jutásban, a nagyközönség pedig tájékozódhatott az iparról, mezőgazdaságról, intézményekről, kultúráról. A Védegylet-i mozgalom első számú alakja, Kossuth Lajos álmodta meg a hazai ipar szélesebb megismertetésére alkalmas sajátos, ekkor még szűkebb közönségnek szóló mustrákat (1842, 1843, majd 1846), melyből aztán évszázadra szóló hagyomány lett. A fővárosi mecénások segítségével megszervezett kezdeti iparmű kiállítások elvi megfontolása a hazai ipar pártolását, és remélt hatásaként a fellendítését tűzték ki célul. A negyvennyolcas események után több kisebb-nagyobb, szakosodott ipari, vagy mezőgazdasági kiállítás rendezésére vállalkoztak nagyvárosok, kisebb mezővárosok iparosai, kereskedői, vezető hivatali képviselők. Természetesen a nagy horderejű világkiállítások és külföldi, hasonlójellegű rendezvények kellő koordinációs alapot szolgáltattak a hazai bemutatkozókhoz, így ezek mintájára a kiállítások szervezeti struktúrája, a tervezés, zsűrizés, kivitelezés is hasonlóan épült fel. A hazai sajátságok mindenekelőtt a történelmi Magyarország legkülönbözőbb területeiről jelentkező és bemutatkozni szándékozó gyáriparosok, kézműiparosok, háziiparosok, mezőgazdasági termelők gyártmányaiban, termeivényeiben domborodtak ki. 1851 után a világkiállítások olyan gyorsan követték egymást, hogy többé nem szolgálhattak az ipari haladás olyan éles határjelzőjeként, mint ahogy arra a rendező országok készültek.

1 Az 185l-es londoni, 1855-ös párizsi, majd az 1862-ben szintén Londonban rendezett kiállítás magyar gyárosai még az osztrák részlegbe tagolódtak. Az 1867-es párizsi világtárlaton Magyarország osztrák szemmel önálló nemzetként állított ki, bár sokat vitáztak az elkülönülés valódi megléte felett. Tény, hogy Európa legtöbb nemzete ekkor helyezi előtérbe saját jellegzetes háziiparát. A magyarság önálló bemutatkozásában igazi áttörést a hat évvel későbbi Bécsi világkiállítás (1873) jelentett. 1 Keleti Károly 1879. XV.