A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban

aki a többiekre főz. Éjjel pedig kerüli a gulyát, mely a karó

nA körül telepszik le éjszakára. Ez egy kivágott magas akácfa, melynek ágait leszedték. Beszúrják a puszta közepén a földbe, s az állatok köréje telepednek meg éjjeli pihenőre. Ennek a födél nélkül élő gulyának a neve némely helyen ridegmarha, máshol gulyának vagy csordának nevezik, de egyes helyeken baromnak is hívják.

135 Ha egy nagyobb majorban a cselédség szerződtet egy embert, aki konvenciós marháit legeltesse, ennek az embernek neve cselédgulyás}'

6 Nem valami fényes hivatal ez, csak olyan tűrt ember a majorban, akinek még ház sem jár. Csak egy olyan veremféle gunyhóban lakik. Milyen a gulyások öltözete? Nem szeretik a csizmát, sokkal jobb annál a bocskor. A kalapban nem kedvelik a juhászosat, hanem olyan fölhajtott karimájút szeretnek, ami azért nem is pörge, hogy megálljon benne az eső, s egy helyen csurogjon le, ne minden oldalon. Öltözködésükhöz hozzátartozik még a jó hosszú bot bunkóval a , , 137 vegén. A pásztoremberek ételét a szárnyékember készíti. Elsősorban sok tejfélét, aludttejet, tarhót esznek, hisz a szerződés szerint minden tej az övék, amit az állatokból kifejnek. Természetesen nem tudják a rengeteg tejet elfogyasztani, asszonyaik túrót, vajat, sajtot készítenek belőle, és eladják a városban. Leggyakrabban krumplipaprikást szoktak enni, meg tarhonyát, zsíros kását.

138 Mikor odaérünk, éppen tejeslevest kanalaznak a bográcsból, bennefőtt tarhonyával,

139 ki-ki a maga kanalával. Pásztorgyerekek nagyon szeretik a gibictojást, amit úgy sütnek meg, hogy előbb sárral körülveszik, és úgy teszik a tűzbe.

140 Ki gondolná, hogy a mai konzervek eredete is a pásztorokhoz vezet vissza. Őse az a vászonzacskó, amiben a pásztorok őrzik a napon szárított paprikáshúst. Régimódi pásztoremberek nem ismerik az írást, mégis számon tudják tartani azt a rengeteg állatot, ami a gondjaikra van bízva. Ez a botra való rovásírás után történik.

14 Ti. mikor a gulyát reábízzák a gulyásra, a gazda egy botra annyi rovást csinál, ahány állatot odaadott. Ezt a botot aztán kettévágják, fele a gazdánál marad, felét elviszi a gulyás. Erről hiába próbálna letörölni valamit akármelyikőjük, mert mikor újra összeillesztik a botot, kisül a turpisság. Ezért azután többet ér a rovásírás minden újfajta tudománynál. Legelőről csak gondoskodik a jó Isten a rengeteg állatnak, de már az itatásról a gulyásnak kell gondoskodnia. Az itatás a csordakútnál történik. Ne gondoljuk, hogy ez olyan, mint akármilyen más gémeskút. Nagy, széles kút, amelynek a tetejére reá lehet állni. Nem vödörrel húzzák fel belőle a vizet, hanem akós dézsával, és két gém is szolgál hozzá. Mellette jobbra is, balra is hatalmas vályú, ebből szokott a gulya inni. A pusztán található továbbá a juhnyáj is. Őrizője a juhász a bojtárokkal. Juhászembernek nincs lakása. Éjjel-nappal a birkákkal kell lennie, s bizony csak a jó szikes földre heveredhet le egy kicsit a subájában. Téli időben azonban beterelik a juhnyájat az akolba;

144 ilyenkor a számadó esténként az üveglámpába tett faggyúgyertyával végigszámlálja a birkákat. Ősz felé bizony nem nagyon jó alvás esik a szikes földön a subában, különösen az olyan idős embernek, mint Halbőr Förgeteg, aki már 60 felé jár, s most hozta úgy a sors, hogy ismét a birkákat kell őriznie. De segít magán az öreg, kigurít a színből egy nyolcakós hordót, annak a felső abroncsát leszedi. így kád