A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban

Nyáron a kint dolgozó emberek délben nem esznek meleget.

80 De este, mikor hazatérnek, meleg étellel várják őket otthon. Az asztal közepén nagy tálban ott áll a minden jóval elkészített tarhonyáslé.

81 Körülülik, mindenki kap egy jó nagy karaj kenyeret, s kanalaznak. A tarhonya egyike legkedvesebb ételeiknek, de nem vetik meg a pirított szalonnával készült krumplilevest sem.

82 János bácsi szerint három fontos dolog van a világon: a liszt, a szalonna meg a krumpli.

83 Lisztből készül a jó kenyér, továbbá a szaggatott tészta meg a lángos. De a zsíroskenyér sem megvetendő. A krumpliból készül a finom sült krumpli, s a krumplilevesről csipettel azt mondja János bácsi, hogy „aranyérmet kapna, ha katona volna". Ha vasárnap délelőtt vendég talál jönni a tanyába, azt illik megkínálni. Mindjárt hozzák is a kamrából a törkölyt meg az apró vastag poharakat. Ünnep lévén, kalács is van, s hogy ne magában egyék a kalácsot, hoznak mellé egy kis szalonnát is.

84 A szalonnának is igen különböző fajtái vannak.

85 Az arasztos szalonna manapság már ritkán kapható. Ma már inkább csak vékony szalonnát esznek, ami szintén igen ízletes. Van még ezen kívül húsos szalonna is. Ez a makkon hizlalt sertésből készül. Gyümölcsöt inkább csak eladásra termelnek, magunk nemigen esznek belőle. Pedig termelnek igen sok félét. Szilva, barack, körte, alma, mind megterem odakint. A szilvának a következő fajtáit ismerik: potyók szilva, kék szilva, lószemü szilva, magvaváló [Eredetiben magbaváló áll, de ez sajtóhiba lehet. (A szerk.)] szilva. Barackban: koraérő, őszi, sárga, kopasz, duránci barack. A körtének is több fajtája ismeretes: borízű, búzával érő, császárkörte, nyakas körte, tojáskörte, dámakörte.

86 De legtöbb fajtája van az almának. „Ott van a borízű, azután a nyári selymös, az őszi selymös, a szercsika. Azután jön a szentiványi alma, a Jakab-alma, a pogácsaalma. Meg még jön a juhfarkalma, a véralma, a dallosalma, az aranyalma. Öreg szőlőkben ezek szoktak a termők lenni. Ami idő előtt leesik a fáról, az a faalja alma. Amit pedig az oláhok szoktak tutajokon hozni, s vékaszámra mérik, azt teljes megvetéssel fűzfaalmának nevezik, mert olyan keserű savanykás, mintha fűzfán termett volna."

87 De nem vész kárba a félig férgesen lehullott alma sem. A javát kivágják, megszárítják, ebből lesz a bagolytüdő,

88 amit azután a városi kofáknak eladnak. Télen még egyszerűbben étkeznek, mint nyáron. Ez érthető is, hisz nyáron sokkal nehezebb munkát végeznek. így táplálékból is több és tartalmasabb kell. Télen nem is mindennap esznek meleg ételt.

8 Rövid a téli nap. Csak akkor kelnek fel, mikor már világos van, hogy ne kelljen a világítóolajat fogyasztani, este ugyanebből az okból korán lefekszenek. Ha meleg ételt esznek, azt úgy délután 4-5 óra felé készítik. Utána elteszik magukat másnapra. Az unalmas téli egyhangúságban a disznóölés hoz egy kis változatosságot. Nagy dolog is az. Mert mi mindent nyer az ember egy disznóból?

90 Lesz zsírja, hája, sonkája, aprólékja, gömböce, kispálanyjája, füstölt oldalasa. Ki ne hagyjuk a sonkacsülköt

91 sem, ami szintén igen pompás étel, ha az embernek jó bicskája van hozzá, és ért az evéséhez. Ha útra megy az ember, ajánlatos valami elemózsiát vinni magával. Ennek helye a saroglyában van. Vannak, akik a húsféléket papirosba szokták csomagolni, de ez nem jó, mert a húsnak papíríze lesz. Ennek elkerülése céljából vannak az úgynevezett