A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

maradt ravatali gyertyákkal kimegy a temetőbe a friss sírhoz, és ott elégeti azokat. Ha a temetés télen, nagyon havas vagy sáros időben volt, akkor a gyertyákat a kemencébe dobták. Míg a pécskai magyarok nagymosást is rendeztek a temetés után (pokrócok, terítők, függönyök, rongy szőnyegek), az itteni románság szerint csak kilenc nap után szabad mosni, különben a mosóvízben elmerül a halott, és sose szárad meg az inge A románok körében él az a szokás, hogy a temetést követő kilenc napon megfogadnak egy 10-12 éves kislányt, aki a kilenc nap folyamán inni visz a halottnak. Cserépkorsóban (ma már üvegkancsóban) vizet visz ki a temetőbe, és a friss sírra locsolja. Nagyon fontos, mondják, hogy útközben egy szót se szóljon, ne is köszönjön senkinek. A kilencedik napon a korsót a halott fejfájához csapva összetöri. Ezért a szolgálatáért a gyászoló családtól régen egy rend új ruhát, ma jobbára pénzt kap. Ugyancsak a románságnál szokás, hogy egy rend ruhát kiakasztanak a nyitott tornácra vagy az udvarra, hogy ha a halott hazajönne a ruháit keresni, ruhát váltani, ne menjen be a házba, zaklatni az élőket. A kilenc nap elteltével mondott gyászszertartás után a rend ruhát egy szegénynek ajándékozzák azzal a feltétellel, hogy imádkozzék a halottért. A pécskai ortodox románok és szerbek a temetést követő harmadik, kilencedik, negyvenedik napon mondatnak a halottért gyászmisét, amelyet egy külön szertartás, a „parastas" követ. Ilyenkor „koliva"-t (régen csak mézzel és darált dióval, ma már mézzel, csokoládé-daradokkal, kakaóval, őrölt dióval és kókusszal kevert, rummal ízesített főtt búza), bort és fonott kalácsot visznek a templomba, ahol a pópa megáldja ezeket, majd a misén jelenlévőknek szétosztják, a halott lelkének megnyugvásáért. Ezt az alamizsnaosztást „pomana"-nak nevezik. Ilyenkor mindenki kap egy sárga viaszgyetyát is, amit a halottért kell elégetni. Úgy a magyarok, mint az ortodox szerbek és románok körében elterjedt szokás, hogy a hat hét után mondatott gyászmise vagy a negyvennapos parastas után a család kimegy a temetőbe, ahol rövid imát mondanak és leveszik a sírról a már elszáradt koszorúkat. Hat hétnél korábban sosem teszik ezt meg. Ezután meggereblyézik a sírhalmot, és a koszorúkról levett művirágokkal díszítik, vagy ha tavasz vagy nyár eleje van, akkor be is ültetik a sírt. Síremléket, sírkövet csak a következő évben állítanak, amikor a sírhalom besüpped, leülepszik. Nagyiratosi hagyomány szerint a halott lelke akkor szabadul a purgatóriumból, amikor a sírhant beroskad, lesüpped. A sírt a legközelebbi Halottak napján beszenteltetik. Fiatalok temetése Ha olyan fiatal hal meg, aki már házasulandó korban volt, de még nem élt házasságban, akkor temetésének valamiképpen megpróbálnak lakodalom jelleget adni. A halottat úgy öltöztetik fel, mint ahogy lakodalmán öltözött volna: legényeket vőlegényruhába öltöztetnek, mellére tűzött mirtuszkoszorúval, nagylányokat pedig menyasszonyruhába. (11. kép) Ilyen fiatalok temetésére legtöbb esetben hívnak fúvós zenekart, akik ilyenkor szebbnél szebb gyászindulókat fújnak. Legénytemetésen a koporsó fedelére szegezik a halott mirtuszvirággal díszített kalapját."

7 Egy nagylány (a legény kedvese, vagy ha nem volt, akkor egy szomszédAdatközlő: Beke Istvánné Solymosi Erzsébet (1911-2000).