A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

fizetségül fáradságukért. Ezenkívül zsebkendőt kap a pap, a kántor, a ministránsok, a lobogóvivők, a halottvivők, a sírásó. 1994-ben nagyapám, Czank András (1919-1994) temetésén hetvenkét zsebkendő került szétosztásra. Tornyán régen háziszőttes kendőt, később fekete fejkendőt, manapság pedig törülközőt tűznek a lobogósok és halottvivők vállára. A pap és kántor részére egy szál fehér gyertyát csavarnak körbe a törülközővel, és egy fekete szalaggal átkötik. Itt a koszorúkat a halottaskocsi viszi, tehát a koszorúvivőknek nem kell gyászjegyet adni. A pécskai magyaroknál csak a fekete szalag van szokásban, sem zsebkendőt, sem törülközőt nem szokás adni. Az utóbbit román szokásnak tartják. A temetési szertartás, kérés A temetési szertartásnak a gyászoló háznál végzett részét kikérésnek is szokták nevezni a szertartáskönyvek, mert ekkor az egyház mintegy kikéri a családtól az elhunytat a eltemetésre. Ez az elnevezés kérésre rövidítve él Pécskán. Menyünk a kérésre - mondják, amikor a temetésre indulnak. Ha pedig az elhunyt a temetőtől messze lakik, akkor az idősek csak a kérésre mennek el, a temetőbe már nem kísérik ki a halottat. A kérésre a rokonságnak másfél-két, a népnek legalább egy órával a pap érkezése előtt illik odaérni, a temetésről elkésőket megszólják. Az énekesasszonyok egy órával a szertartás megkezdése előtt kezdik az éneklést, imádkozást. A pap felöltözve érkezik a kántorral a halottas házhoz, ahol az udvaron, az első szobában és a legbelső szobában, ahol a halott fekszik, Dicsértessék a Jézus Krisztus!

'-sal köszön. Beszenteli a még nyitott koporsóban fekvő halottat, elolvassa a Krisztus sírbatételéről szóló evangéliumot, könyörgést mond, majd a kántor az alábbi éneket énekeli: Koporsómba zárjatok, jobb lakást nem várhatok, Itt lesz már nyugvóhelyem, hová béke száll velem. Szélvihar nem zavar, csigaházként óv s takar. Mily csalódás! Azt hivém, hogy ég és föld mind enyém, Szomjúhoztam pénzt, gyönyört, vágyam csillagokba tört, És ma nap: hat darab deszka, mi enyém marad. De ez is jó már nekem, magam itt kipihenem, Mint bölcsőben a gyerek, testem itt úgy szendereg, Halálom csak álom: ébredésem itt várom. A koporsó szent csónak az Úrban meghalónak, Átvisz a nagy tengeren, oda, hol az üdv terem, Zúghat rám vész hullám: szent kereszt a vitorlám. Jézusom, te egykoron jártál a hullámokon, Pétert is fölemeled, ki süllyedve jött feléd, Nyújtsd kezed: ha vezetsz, asztalodhoz léphetek. Amen.