A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

temetöböl vissza nem érkeznek. Ha a halott gyermek, akkor csak a kiskapu van nyitva, a nagykaput nem nyitják ki. Megfigyeltem, hogyha Pécskán nagyon ritkán reformátust temettek, ott is csak a kiskapu volt nyitva. Valószínűleg ez magukkal hozott szokás, hisz a reformátusok általában más vidékről, jobbára a Mezőségről kerültek Pécskára. Református halottaknál láttam azt a szokást is, hogy a zsoltároskönyvüket vagy bibliájukat nem a halott kezébe teszik, mint a katolikusok, inkább a feje mellé, a vánkosra. A halott kezét nem kulcsolják össze, hanem kinyújtva a test mellé fektetik. A koporsófedélre kereszt helyett kelyhet festenek, a sírhalomra pedig nem kereszt, hanem egyszerű fejfa vagy kopjafa kerül. A református halottakat is többnyire katolikus pap temeti, mivel a községben nincs református lelkész. Néha azonban a Pécskától 11 km-re fekvő református kis falu, Kispereg református lelkésze jön át temetni. (A leírtak szerint temették 2001-ben a szilágysomlyói születésű Bolyhos Mátyásnét, és 2003-ban a kisperegi származású Bartok Istvánnét is.) Néhány evangélikus is akad a községben, őket a szomszédos evangélikus sváb Szemlak papja, Walther Sinn szokta temetni. Pécskán a kaput egy aranyszállal hímzett fekete lepellel díszítik, máshol (pl. Nagyiratoson) fekete zászlót tűznek ki a kapura. A temetés napján a délelőtti órákban néhány távolabbi rokon asszony valamelyik tőszomszéd házban összejön, itt tyúkot, libát vágnak, kopasztanak, krumplit pucolnak, azaz a halotti torra készülnek. A halottas háznál sosem főznek, hisz ott tüzet gyújtani is tilos. Pécskán a tor a temetés előtt van, ahogy érkeznek az emberek a temetésre, úgy rendre hívják őket ebédelni, különösen a más helységből érkezetteket. Napjainkra egyre inkább kivesz a torozás, inkább csak fiatalok temetésekor tartják. Tornyán, Iratoson, Székesúton, Szentpálon a tor a temetés után van. A nép a temetés megkezdése előtt egy-másfél órával már kezd gyülekezni a halottas háznál, és az énekesek megkezdik az éneket, imádságot a halott fölött. Nem ugyanazok az énekek hangzanak el ilyenkor, mint a virrasztóban. Ezek az énekek már általában a közeli elválást hangsúlyozzák. Nagyiratoson ezt éneklik temetés előtt: Jaj, gyászos elválás keserű órája. Mely után földbe tér testünk nemsokára, Oh, édes Jézusom, szerelmes Megváltóm, Hints meg irgalmaddal, add szent színed látnom! Nézd, halandó ember, egykor majd mivé válsz, Eljön a halál, sír, s irgalmat nem találsz, Oh, édes Jézusom... Itt ifjú vagy öreg, szegény, gazdag légy bár. Hatalmas, erős, szép: egy koporsó elzár. Oh, édes Jézusom... E világ múlandó szállása a testnek, Az ég örök hazánk, vágya leikeinknek, Oh, édes Jézusom...