A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Markos Gyöngyi: Adatok az apátfalvi gyermek 20. századi életéből
az énekeket előre betanulták, rögtönzés nem volt. Az apátfalvi betlehemesek játékában jellegzetes volt a csikós kevély mozgása, az öreg lomhasága és az ajtón való bebukása. A szereplők a játék után kevés pénzt, almát, diót vagy süteményt kaptak. A betlehemezés közös élménye a későbbi baráti kapcsolatokra is hatással volt. A gyermekek Mikulás-várása (december 6.) a múlt század végén ismert volt Apátfalván. Előestéjén a gyerekek a kipucolt cipőket az ablakba tették, és reggel benne találták a dió, kockacukor, aszalt alma (bagolytüdő) ajándékokat. Rossz gyereknek vöröshagymát (hajmát) tettek a cipőbe. Előfordult, hogy megszemélyesített Mikulás járt a gyerekeknél: subában, kifordított báránybőr kucsmában, nagy kenderszakállal. A 30-as években terjedt el a vásárolt csokoládé mikulás, illetve krampusz, azok ajándékozása. Karácsony estét (december 24.) az egész család együtt töltötte, s fogyasztotta el a karácsonyi abrosszal leterített karácsonyi asztal mellett ebédjét, vacsoráját. „Az 1910-es években még karácsonyfa Apátfalván parasztházaknál nemigen volt. A gyerekek édesanyja az asztal alá tett szénába csinált egy kis fészket. [...] Később azután már volt egy kis karácsonyfa is, de az sem fenyőfa, hanem í téliződ\ esetleg tujafa. <Arra osztán tett édesanyám diót, mogyorót, almát. A diót, mogyorót aranyos meg ezüstös papírba csomagolta. Azután még egy kis cúkort tett rá, oszt nekünk is vót karácsonyfánké Karácsonyfát csak a 14-es háború után kezdtek parasztcsaládoknál állítani, amikor már sok fenyőfát árultak karácsony hetében a piacon is." 45 Apátfalván sokáig élt az aprószentek-napi (december 28.) vesszőzés: mustármagért küldték át a gyerekeket a szomszédba, illetve fiúgyerekek jártak vesszővel aprószentekeim. Balázs-nap (február 3.) a templomban két keresztbetett égő gyertya között megbalázsolta a pap a hívők - elsősorban a gyerekek - torkát. Helyi változatáról Bálint Sándor így ír: „Az áldásnak sajátos népi fejleménye, hogy Apátfalván akiket megbalázsoltak, azoknak is megsimogatták a torkát, akik otthon maradtak, hogy nekik se fájjon." 46 A tavaszi ünnepek közül legnagyobb volt a húsvét. A húsvétot megelőző nagyböjtöt Apátfalván szigorúan betartották. Szigorú rendje a nagycsaládi rendszer felbomlásáig a gyerekekre is vonatkozott. A gyakorlatban ezt nem mindig tartották be: kisebb gyerekeken titokban az anya segített, a nagyobb maga osont be a kamrába. A böjti fegyelem lazulásával nagypénteken már tejet is adtak a gyerekeknek. A gyerekek és a fiatalok számára a húsvéti ünnepek legnagyobb eseménye a húsvét másnapi locsolkodás volt. A legények csoportokban jártak. „A lányokat vödörrel a kútnál locsolták meg [...] A gyerekek üvegből locsoltak szagos vízzel. Régebben ez csak a szagos szappannak a leve volt, az 1920-as évektől a rúzsavíz váltotta fel, amit a patikában vettek. ...Az üveg szája be volt kötve egy ruhadarabkával, amit tűvel megszurkáltak, hogy jobban lehessen belőle locsolni. Locsolkodás után a gyerekeket süteménnyel kínálták, majd piros tojást, virágot és pénzt adtak nekik. A körösztgyerök meg a rokon gyerekek többet, az ismeretlenebb gyerekek kevesebbet kaptak. A gyerekeknek juttatott húsvéti piros tojás festése is szokásba volt, de nem díszítették különösebben." 47 45 Szigeti György M FM NA 963 - 87.54-55. 46 Bálint Sándor 1977.201. 47 Szigeti György 1986. 198.
