A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Nagy Netta: Életstratégiák a beszolgáltatás éveiben Csólyospáloson
Az egyén magatartását, „törvényhez" való viszonyát sokféle tényező befolyásolta, többek között az is, hogy a hatalom mekkora mozgásteret hagyott neki. Amikor a kulákokat már képtelenség volt tovább terhelni, az 1952-es többletkötelezettséget a középparasztságra és a szegényparasztságra, valamint a termelőszövetkezetekre rőtKezdetben a zaklatásoktól a kuláklistára került gazdáknak kellett tartania. „Mindön gazdának vót egy szögényembör ismerőse, oda vitte a gabonáját. A szegényebbeket nem háborgatták úgy. Régön más vót az egymás iránti tisztölet. Amelyik gazda mögérdemőte, azon segítött a szögényembör úgy, hogy ha az a veszély vót, hogy gyünnek a behajtók, evitte a gazda a gabonáját a szögényembör padlására, ott úgyse keresték. Ha elkapták űket, mindkettőt mö g büntették." ~ A túlélés esélye és képessége tehát sokban függött a társadalmi kapcsolatoktól, a nagygazdaszegényparaszt kapcsolatának alakulását befolyásolhatta a régi patrónus-kliens viszony továbbélése. Mivel a helyi vezetés mindent megtett az efféle „visszaélések" leleplezéséért, a paraszti önvédő akciók sokszor kudarccal végződtek. Vaspálcákkal szurkálták a kerteket, hogy rábukkanjanak az esetleg elrejtett készletekre. 1952-ben Sz. L.-t azért csukták le, mert saját borát elásta, R. L-t pedig mert tengerijét más padlásán tárolta. Gyakorlatilag viszont az említett vétségek csak ürügyként szolgáltak a kuláküldözéshez. A hasonló „bűnért" egy „dolgozóparaszt" jóval enyhébb büntetést kapott. 1955-ben Sz. K. begyűjtési megbízott megállapította, hogy: „Községünkben elég nagy a kulákspekuláció, ami kihat még a dolgozó parasztságra is. A kulákoknál a kereszteket föl kell számolni, és alá kell íratni az illetővel, hogy ne tudja elvinni valamelyik jó barátjához" 17 * A hatalom ilyenfajta kijátszása tehát a szankciók ellenére korszakunkban végig élő gyakorlat maradt. Településünkön a helyi végrehajtó bizottság a lakosság érdekeit figyelmen kívül hagyva mindent megtett az utasítások, rendeletek végrehajtása érdekében. Ez ellenállást váltott ki a parasztság minden rétegéből, de nem nyílt szembeszegülés, hanem bizonyos önvédő akciók formájában, a hatalmat kijátszó összejátszás, összefogás keretében. Az, hogy ezt a „túlélési eszköztárat" ki milyen mértékben alkalmazta számos körülménytől függött. Függött például attól, hogy anyagi helyzeténél fogva ki mennyire kényszerült rá a törvények kijátszására, a feketézésre, rejtegetésre; és függött attól is, hogy a hatalom mekkora mozgásteret hagyott az egyénnek. Láthattuk, hogy a kuláknak titulált nagygazda, ha tehette kevésbé kockáztatott, inkább alkalmazkodott, mint egy közepes vagy kisebb gazdaság birtokosa, aki hamarabb rákényszerült a már emlegetett túlélési akciókra. (Más kérdés, hogy a kényszerűség mellett később esetleg még a haszonszerzés lehetősége is megvillant előtte.) Hangsúlyozzuk, hogy a három esettanulmány alapján nincs módunkban általánosítani, írásunk középpontjába a korszakot megélt, stratégiákkal rendelkező cselekvő egyént állítottuk, mint a fent említett „túlélési eszköztár" alkalmazóját. A korszak árnyaltabb megismeréséhez vélhetően hozzájárul majd a „túlélési eszköztárnak" nevezett eljárások, akciók, mechanizmusok részletgazdag felkutatása. 21 Erdmann 1992. 110. 22 Farkas Andrásné Menyhárt Erzsébet élettörténet! elbeszélése. 23 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XXIII. 716. Tanácsülési jegyzőkönyv 1955. július 9.
