A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Fodor Ferenc: Adatok a martonosi paprikatermesztés történetéhez

11. kép. Malombelsö. A szerző felvétele. Az alagútban 14 kocsi van, egy kocsin 22 rács található. A rácsokra vékonyan terítik a zúzalékot, és egyenként rakják a kocsira. A kocsik egymáshoz vannak kötve, mozgásukat az alagút alján lévő „sín" irányítja. Az előtolás negyven percenként történik. A hátsó kocsiba bele van akasztva a huzal végén lévő szajva, melyet csörlővel mozgatnak. Egy kocsi megszáradt paprikát kivesznek, a másik végén egy kocsit betolnak. A szajvát visszahúzzák, és a következő kocsira akasztják. A fűtést levegő befúvásos rendszerű gázkazán biztosítja. A befúvott meleg levegő a kocsik mozgásával szemközti irányú. A megszáradt paprikát a helyiség betonjára öntik. A rácsot óvatosan hozzáütik a betonhoz, ami rajta marad, azt kesztyűs kézzel ledörgölik. A következő alkalommal a rács másik oldalára terítik a zúzalékot. A megszáradt paprikát kalapácsos darálóval őrlik meg, a félkész terméket nejlonzsákokban tárolják. Ez a módszer tehát már modernebb, mint a szobában történő szárítás, de mégis elavultnak számít, és természetesen nem felel meg az előírt egészségügyi szabályoknak. A család a rácsokat a horgosi Vitamintól vette. „Ennek már nincs jövője, piszkos, kár lenne rá költeni. Szalagrendszer, az lenne a jövő, de az drága. Az uniós követelmények annyira szigorúak.^

1 Naponta 8000-9000 köbméter gáz fogy. Huszonnégy óra alatt kb. hat tonna nyers paprikát lehet leszárítani. A paprikaterméstől függően 1214 napig szárítanak. Ha szükséges a szomszédoktól, rokonságtól vásárolnak is. 17 Sőger József (1959)