A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Fodor Ferenc: Adatok a martonosi paprikatermesztés történetéhez

Felszedés előtt a fóliákat és a pálcákat összeszedik, a palántát belocsolják, hogy könnyebben szakadjon a töve. A palántát válogatás nélkül fölcsupálják. Miután a homokot leverték a tövéről, deszkából készült ládákba pakolják. A ládát kolënak nevezik.

12 Régebben vizes szalmát tettek a láda aljába, hogy a palánta gyökere ne száradjon ki, ma fóliát terítenek bele. Csak annyi palántát szednek föl, amennyit azon a napon el tudnak ültetni. Hűvös helyen azonban három-négy napig is eltartható. Egy kat. hold területre 40 négyzetméter palántát számolnak. Ami kimarad, eladják. Csak eladásra kevesen nevelnek palántát. Palántálás Ma a családi gazdaságok nagy része rendelkezik erőgéppel, és a talajelőkészítéshez, megmunkáláshoz szükséges eszközökkel. Néhány géptulajdonos azonban bérmunkát is vállal. A paprikaföldek a falu körül voltak. László Mihály szerint: „Még a Tisza kijárt, addig nagyon jó paprika termett. Azóta nincs olyan jó paprika. Korábban körtöltés volt a falu körül és kijárt a Tisza. Tudta ezt az anyukám is meg a nagymamám is. Mostmár kiszikesedik. Ennek a Tisza szabályozásnak is van előnye is meg hátránya is."

1 4. kép. Palántálás fúróval ( 1960-as évek) A paprikának szánt területet már ősszel megtrágyázzák és megszántják. Tavasszal, ültetés előtt egy héttel a területet gyomirtózzák. A gyomirtót és a műtrágyát letárcsázzák. Az adatközlők még jól emlékeznek arra, amikor kézzel palántáztak. „Régen a paprikát kézzel fúrták. Utallóval hosszába és keresztbe is fölutalták. 12 Az erre célra használt ládát Röszkén ma is ugyanígy nevezik. Juhász Antal 1996. 303. 13 László Mihály (1945)