Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
P. F1SCHL Klára - KULCSÁR Gabriella: Tiszán innen, Dunán túl. A kora bronzkor kérdései a kiskundorozsmai temető kapcsán
Tiszán innen, Dunán túl sírokban talált tárgyak nyersanyagának zöme kis ezüsttartalmú (0,05-1,32%) tiszta rézként értékelhető (Kiskundorozsma 55/1, 66/3), mely elvétve az ezüst mellett vasat is tartalmaz (Kiskundorozsma 55/2). Két karperec készült ezüsttartalmú arzénrézből (Kiskundorozsma 56/1., 56/3), egy karperec esetében nikkeltartalom is kapcsolódik az összetételhez (Kiskundorozsma 56/2). A 66. sírban talált tőr és szegecseinek esetében viszonylag magas nikkel (4,27 és 5,88%), valamint arzén (2,16 és 2,45%) mellett kis mértékben jelentkezik az ezüst (0,17 és 0,21%) valamint vas is (0,14 és 0,19%). Ez az összetétel a magas nikkel- és arzéntartalmú fakóércek közé sorolja a leletet (KRAUSE 2003, Abb. 39-40). 2 4 Különösen érdekes ez az összetétel a tőrtípus tipológiai párhuzamainak ismeretében, így pl. a Nitra-kultúra körében és a singeni temetőben talált tőrök fémösszetétele is nagyon hasonló (BÁTORA PERNICKA 2000, 579-580). Ugyanakkor a szintén közeli párhuzamként fentiekben említett mokrini 40. sír tőrének elemösszetétele (0,14% As, 0,02% Sb, 0,14% Ag, 0,34% Sn, 0,02% Pb) eltér a kiskundorozsmaitól (SANGMEISTER 1972, 105, Tabelle 1). Sándorfalván szintén az ezüsttartalmú (0,280,99%) tiszta réztárgyak (Sándorfalva 9, 169/3), az ezüst mellett némi antimon tartalommal (Sándorfalva 169/1) jelentkeznek. Az antimon tartalmú rézfajták ismeretére utalhat Sándorfalva-Eperjes 169. sír 2. karperec melléklete, ahol a magasabb nikkel (2,7% Ni) és ezüst tartalom mellett (2,57% Ag) az antimon is megjelenik (1,9% Sb). Ez az összetétel a Krause-féle klasztercsoportokon belül a 9. klaszternek, az ún. Antimonkupfer egy változatának (IV.c) felelhet meg (KRAUSE 2003, Abb. 39-40). Az óbébai és pitvarosi leletek debreceni és SAM mérési adatai közötti, fentebb bemutatott eltérések miatt most a SAM adatok alapján Rüdiger Krause által meghatározott csoportokon belül értékeljük röviden a leleteket. Némileg eltérő arányokban, de ugyanazon típusú nyersanyagok mutathatók ki mindkét temetőben (KRAUSE 2003, Cl/2, 3, 4, 6, 8. 11, 934). A magas ezüsttartalmú arzénréz (Cl. 34/3) és az ún. kelet alpi réztípus ( ostalpines Kupfer: Cl. 34/4) mindkét temetőben előfordul. Csak a pitvarosi temetőben jelenik meg az ezüsttartalmú arzénréz (Cl. 34/6) és az ún. singeni réztípus (Cl. 34/8). A tisztaréz (Cl. 34/2) és az antimonréz ezüst és nikkel tartalmú változata (Cl. 34/11) pedig csak Óbébán található meg. Fontos kiemelni, hogy a minták között nem találkozunk a feltehetően Keleti-Alpokból eredeztethető ún. klasszikus Ösenring réz-nyersanyag típussal. A pitvarosi temetőn belül az arzén- és nikkel tartalmú ún. kelet-alpi réztípushoz (ostalpines Kupfer: Cl. 34/4) sorolhatjuk a Pitvaros-szórvány/2-3 és a 20/3, valamint a 24. sír leleteit. Az ezüsttartalmú arzénréz (Cl. 34/3) a 2. sír karperece esetében volt kimutatható, s e típus antimontartalmú változata (Cl. 34/6) is megjelenik a 47. sírban (47/2). Az ún. singeni réztípusból (Cl. 34/8) is több tárgy készült a pitvarosi temetőben: a 12. sír mindkét karperece, a 20. sír pödrött szélű lemeze, s a 47. sír spirálkarperece (47/3). A 47. sírban talált ciprusi tű (47/1) esetében nem volt klasszifikálható a réztípus (Cl. 34/934). Az óbébai temetőben is a kelet-alpi réztípus (ostalpines Kupfer) (Cl. 34/4) található meg több sírban (2/1, 3. sír), és ebből az anyagból készült a 6. sírban talált Ösenhalsring is. Megjelenik az ezüsttartalmú arzénréz (Cl. 34/3): a 7. sír ciprusi tűje készült ebből az anyagból. Ezüsttartalmú antimonrézzel (Cl. 34/11) a 2. sír pánsíp alakú lemeze kapcsán találkozunk. A tisztaréz (Cl. 34/2) és a nem klasszifikálható réz nyersanyagot (Cl. 34/934) egy-egy karperec képviseli (2/4 és 6/1). Az ónbronzok megjelenésére jelenleg egy pitvarosi szórvány lelet (Pitvaros-szórvány/1) és az óbébai 6. sírban talált karperec (6/2) esetében van adatunk, ahol már biztosan tudatos ötvözésről beszélünk. A fenti rövid áttekintés alapján a jövőre vonatkozóan számos újabb kérdés fogalmazódik meg, elsősorban a különböző mérési módszerek és adatok harmonizálása és a nyersanyag források, feltehetően szlovákiai, erdélyi, kelet-alpi bányahelyeinek meghatározása tekintetében (vö. LIVERSAGE 1994; KISS 2009, 202). Ezekre az izgalmas kérdésekre a már meglevő minták újraértékelése és további minták elemzése adhat majd választ. 24 A pontos klasszifikációhoz szükséges bizmut (Bi) értékek nem szerepelnek a debreceni mérések között. 67
