Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
P. F1SCHL Klára - KULCSÁR Gabriella: Tiszán innen, Dunán túl. A kora bronzkor kérdései a kiskundorozsmai temető kapcsán
Tiszán innen, Dunán túl meg. A kiskundorozsmai példány publikálásánál a szerzők nem írják, hogy a nyelezés felőli oldalon a tárgy vajon sérült lehetett-e, ugyanakkor a nyél szervesanyagának lenyomatára felhívják a figyelmet. A rajz alapján azonban az is elképzelhető, hogy a tárgy egykor nem ilyen egyenes záródású lehetett és esetleg a két szegecs sem az eredeti nyelezési szisztémát mutatja. 1 7 A mokrini 40. sírból származó tőr nyél felőli része enyhén ívelt és három szegecs rögzítette a nyelet. Bogdan Jovanovic a lelet első elemzője szerint azonban már a mokrini példány esetén is másodlagos felhasználásból ered a három szegecses rögzítés. Ő a mokrinit az Aunjetitz-kultúra trianguláris tőreihez hasonlítja, és azok között az idősebb csoportba sorolja, továbbá megemlíti, hogy a közép-balkáni területeken igen kevés ilyen típusú kora bronzkori tőr található, és azok is idősebbek (JOVANOVIC 1972, 34). Ugyanilyen hornyolat díszíti a singeni temető 95. sírjának tőrét is, melyet a publikáló Rüdiger Krause a 2-3 szegecses rövid, trianguláris tőrök közé sorol. A temető többi ilyen, 2-3 szegecses trianguláris tőrének pengéje a szélek felé hirtelen elvékonyodik, majd közvetlenül az élnél újra megvastagszik. Ezt a jelenséget nem hornyolásként értékeli a szerző. A 95. sír leghosszabb, hornyolásos kialakítású példányát a hornyolat és az elemösszetétel alapján leválasztja a többi trianguláris példányról és svájci vagy atlanti eredetűnek tartja (KRAUSE 1988, 49-51, Abb. 13). A singeni példányok hossza 5,3-8,9 cm, a kiskundorozsmaié 9,9 cm, míg a mokrinié 12,7 cm. A típussal kapcsolatban már Walter Ruckdeschel megállapítja, hogy a Közép-Duna mentén ritkán, de előfordulnak, és a RB Al időszak tipikus leletének tartja őket (RUCKDESCHEL 1978, 70). Hasonló tőrök ismertek a badeni tartomány délkeleti részéről Kadelburgból és Immendingenből (KRAUSE 1988, Abb. 71 A és C), továbbá Svájcból is (MÜLLER-KARPE 1980, Taf. 315 A). A kadelburgi tőr Ni-Ag diagrammja a singeni fémek között az idegen fémcsoporttal mutat egybeesést (nem ún. singeni fém), ami főleg a singeni IIb sírcsoportra jellemző. Vagyis épp e tőrtípust Rüdiger Krause a még nyugatabbi területekhez kapcsolja (KRAUSE 1988, 140-143). Azonos típusba sorolható feltehetően a pitvarosi 9. sír tőre is (BÓNA 1965,19, Pl. V. 13). A publikáció sem pontos leírását, sem méreteit nem közli; a fotótábla alapján két szegecses rögzítést valószínűsíthetünk, a tőr markolatlemeze egyenes záródású. A felület erősen korrodált, így a hornyolatok egykori megléte nem megállapítható. A sírban a halott vállán még két szemüvegspirál is — valószínűleg mint fej ékszer része — és a nyakon fajanszgyöngyökből álló nyaklánc volt (BÓNA 1965, Pl. IV. 7-9). A pitvarosi és a mokrini tőröket tekinti Kovács Tibor és Szathmári Ildikó a Kárpát-medence legkorábbi bronztőreinek, eredetüket a balkáni-délkelet-európai körhöz kapcsolják (KOVÁCS 1973, 160-161; SZATHMÁRI 1982, 98-99). A nyugat-szlovákiai Nitra-kultúrán belül is találkozunk hasonló, 3-5 szegecses tőrváltozattal, általában már középső részén karcolt háromszög mintával (Nyitra/Nitra-Cermán (SK), Vicsápapáti/Vycapy-Opatovce (SK), Vágsellye/Sal'a-Dusikaren (SK): VLADÁR 1974, 23-26, Taf. 2). Leginkább a Vycapy-Opatovce-i példányok (VLADÁR 1974, Taf. 2. 28) hasonlítanak a kiskundorozsmaira. A jelsovcei temető korai Nitra-csoportokhoz sorolható temetkezéseiben is megtalálható a típus bekarcolt mintával (BÁTORÁ 2000, 313-317). NyitraludányVámháza/Ludanice-Mytna Nová Ves/ temetőjének idősebb és klasszikus Nitra-kultúrába sorolható sírjaiból kerültek elő szintén bekarcolt mintás és hornyolattal ellátott típusú tőrök (B típus - 440. és 589. sír; BÁTORA 2009, 258, obr. 20, 22-23). A publikációk kiemelik a jelsovcei és a Mytna Nová Ves-i tőrök, valamint az Unterwölblingen-csoport Gemeinlebarn-A temetője, illetve a dél- és délnyugat-németországi Adlergberg, Ries és Singen csoportok (KRAUSE 2003, Abb. 16) fémtárgyainak formai hasonlósága mellett a közel egyező fémösszetételt is. Az említett temetők és kulturális csoportok Kr. e. 2200-2000/1900 közé keltezhetők. 1 8 A formakincs és a fémnyersanyagok hasonlósága alapján egy, a korszakra jellemző kapcsolatrendszer bontakozik ki a nyugat- és kelet-alpi területek és a tőlük keletebbre fekvő Kárpát-medence között. Ezt a kapcsolatrendszert formavilágában Christian Strahm a 17 A sírban talált két kis rézlemez értelmezése kapcsán Kiss Viktória hívta fel a figyelmünket, hogy azok funkciója eredetileg a tör markolatának borításával hozható kapcsolatba. A Gáta-Wieselburg-kultúra temetkezésében találunk erre adatot (Nyulas/Jois (A): NEUGEBAUER 1994. Abb. 24. 14). A tőrhöz hasonló darab Vulkapordány/Wulkaprodersdorjból (A) ismert (NEUGEBAUER 1994, Abb. 24. 12). 18 A singeni temető kora a kalibrált l 4C adatok alapján Kr. e. 2300-1950 közé tehető (KRAUSE 1988, 171, Abb. 74). A Nitra-kultúra radiokarbon adatainak összkalibrálása alapján Jochen Görsdorf a 2030-1850 cal BC (68,2%), az Aunjetitz-kultúrát 1850-1730 cal BC (68,2%) időszakon belül értelmezi (GÖRSDORF 2000). 65
