Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
VÁLYI Katalin: „Barátokfokja". Szermonostor ártéri gazdálkodásának régészeti emlékei
, Barátok fokja' Állatfaj / Tierart Harangöntő gödör/ Glockengießer-grube Kút/ Brunnen juh/Schaf 56,1 58,6 marha/Rind 18,5 17,3 kecske/Ziege 7,7 ló/Pferd 5,4 6,8 sertés/Schwein 3,1 4,3 egyéb/Sonstiges 9,2 4,9 2. táblázat: Állattartás a tatárjárás előtti kolostor idejében (%) Tab. 2: Tierhaltung in der Zeit des Klosters vor dem Tatarensturm (%) A táblázatban szereplő állatok közül a juh az egyetlen, ami csak a száraz, homokos, árvízmentes határban érzi jól magát. Az összes többi kimondottan jól tartható ártéri környezetben. A disznók a makk éréséig a lehullott gyümölcsökön, a különféle zöldön, gyökereken és férgeken éltek, jól fejlődtek. Az igás-, kocsis- és hátaslovakat még a 18. században sem mindig tartották háznál kezestartásban, hanem dolguk végeztével kiengedték őket az ártérre őrizetlen tartásra. A szabadon legelő jószágot csak az öreg vezérlovakra kötött harangok, csengők vagy kolompok tartották össze. Néha a szilajon tartott jószágok számára az ártéren készítettek karámot, ahová vihar esetén behúzódhatott a rideg gulya vagy ménes. A szabadon legelő jószág tavasztól késő őszig megkereste magának az élelmet, de az ártér még télen is elegendő legeinivalót biztosított (ANDRÁSFALVY 2007, 369-372). Nem SZÜkséges hangsúlyozni, hogy a külterjes állattartásnak kétségtelenül sok évszázadra visszamenő hagyományai lehettek. Még egy megerősítő adattal rendelkezünk a monostor állattartására nézve. A haszonállatokhoz kötödö bogárfajok között megtalálható a „szent galacsinhajtó bogár" (Scarabeus a/finis), ami ma már nem él a területen. Külterjes állattenyésztést jelez, ló és birkatrágya kell a szaporodásához. A táblázatból látható arányok értékelésénél szem előtt kell tartanunk, hogy bár a juhcsontok mutatják a legmagasabb arányt (56-58%), az állatok testtömegét figyelembe véve a 17—18%-os marhatartást nem szabad lebecsülnünk. Mesterséges fok? Ha ránézünk a térképre, felmerül a gyanú, hogy a „Barátok fokja" talán mesterségesen készített fok lehetett. Az áradások be- és kivezetését szolgáló mesterséges árkokat ugyanis mindig úgy ásták, hogy „az ártérbe a víz lassan, a folyó folyási irányával ellenkező irányban, rombolás és hordaléklerakódás nélkül, egyenletesen hatolhasson be és apadáskor minden vizet visszavezethessen a folyómederbe" (ANDRÁSFALVY 2007, 33). A „Barátok fokja" pedig teljesen megfelel ennek a kritériumnak. Ha természetes módon kialakult kis csatorna lenne, akkor dél-délkeleti irányban vájta volna ki a víz magának az utat. A fokon át biztosíthatták az alatta lévő Sulymos tó, valamint az attól délre eső rétek elárasztását egészen Belső Anyásig. Ezen a bevágáson át töltötték fel az ártér említett szakaszát az időszakos vízbőség idején a halászat és más haszonvételek érdekében, illetve apadáskor ezen keresztül vezették vissza a vizet a Kis Tisza medrébe, ismét más haszonvételekre alkalmassá téve a területet. Mesterséges fokok vájására a 15. század elejétől kezdve vannak írásos adataink (ANDRÁSFALVY 2007, 226). Az ártér legintenzívebb haszonvételi idejének számító (ANDRÁSFALVY 2007, 226) 15. Századi gyakorlatot azonban sok évszázados tapasztalat előzhette meg — pontosabban kellett, hogy megelőzzön. A Szermonostor közelében található „Barátok fokja" valószínűen ennek a régi gyakorlatnak az emlékét őrizte meg (1. kép 1). Az 1055-ös írásos említés óta változatlan formában és jelentésben élö fok szavunk elődeink évszázadokon át gyakorolt vízgazdálkodási módját őrizte meg számunkra. Azt a tudást, szakértelmet, amivel a létező fokokat gondozták, vagy szükség szerint mesterséges fokok készítésével érték el a későbbi korokban oktalanul értéktelennek bélyegzett ártéri területek ideális hasznosíthatóságát. Tudták, hogyan lehet az elkerülhetetlen áradások pusztításait minél inkább csökkenteni, hogyan lehet az árvizekkel együtt élni, jó hatásait minél jobban kihasználni. A mára feledésbe merült fokgazdálkodás tanulságai a megváltozott földrajzi környezetünkben is számos, még talán ma is hasznosítható elemet tartalmaznak. Lehet, hogy még ma is meg lehetne találni az arany középutat a mezőgazdasági haszon 647
