Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

PUSZTAI Tamás: Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából

Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából követő évszázadból nem volt ismert a Kárpát-medencéből. A 11-14. századot tekintve ilyen darabot sem a kései nomád kelet-európai, sem az orosz anyagból nem közöltek eddig (FEDOROV-DAVIDOV 1966; KIRPICHNIKOV 1966; KIRPICHNIKOV 1973).

6 A buzogány eredete Belső-Ázsiában keresendő, ahonnan nomád és bizánci közvetítéssel jutott el Európába all. század folyamán. A buzogány használata hazánkban bizánci közvetítéssel terjedhetett el, de tömeges alkalmazása csak a kunok 13. századi beköltözése után következett be. Az egykor besenyők által lakott területek földrajzi neveiben előbukkanó „csórnak" szó a besenyőkhöz köthető, mégpedig bot, harci bot jelentésben. A magyarok is jellegzetesnek tartották e nomád nép buzogányhasználatát, s ezt legjobban a korabeli „bottal iitő besenyő" kifejezés tanúsítja. A „csórnak" szó magyarországi megléte azt valószínűsíti, hogy a honfoglalás után, de a kunok bejövetele előtt Magyarországon biztosan megjelent a buzogány, méghozzá besenyő közvetítéssel — írja Kovács S. Tibor (KOVÁCS S. 2010, 172). A 11-14. századból megismert magyarországi buzogányokat oroszországi párhuzamok alapján Kovács László határozta meg és sorolta csoportokba. E korszak legjellemzőbb buzogány formái: - Négytüskés buzogányok, - Levágott sarkú kocka alakú buzogányok, - Négytüskés dudoros buzogányok, - Tizenkét tüskés buzogány és változatai, - Gömb, vagy hordó alakú buzogányok. Ezt követően a 14. század második felétől megjelennek a tollas buzogányok (KOVÁCS 1986, 277-279). A buzogány neve a kunok vagy besenyők nyelvéből származhat. A Magyarországon előkerült buzogányok nagy része szórványlelet, néhány példány besenyő szállások környékéről került a múzeumba (Nagykajdacs, Fácánkert-Kajmádi-sziget, Füzesabony). Mivel sem a kunok, sem a besenyők sírjaiból egyetlen példány sem került eddig elő. Kovács László feltételezte, hogy tiltott sírmelléklet lehetett (KOVÁCS 1986. 277). A buzogány magyarországi megjelenését Pálóczi Horváth András is (Kovács László nyomán) a besenyőkhöz köti. Ö is felfigyel arra, hogy ebben a korban a steppei népek ritkán helyezték a halott mellé ezt a fegyvert (PÁLÓCZI 1989, 31). Teljesen tiltott sírmelléklet azonban bizonyosan nem volt a buzogány Kelet-Európában. Erre a legszebb példa a balabani temető: 1984-ben a romániai Moldvában Balaban településen tártak fel egy kurgántemetőt, melynek sírjait Gheorghe Posticá és Eugen Sava a lovas temetkezések, a sírokban talált fegyver, ékszer és viseleti tárgyak alapján a 13-14. században itt élt nomád nép hagyatékaként értékelte (POSTICÁ-SAVA 1996, 63). A sírokat rablás bolygatta. Számunkra a temető 2. sírja szolgál értékes adatokkal.

7 Az északkelet-délnyugati tájolású sírban fekvő csontváz pontos helyzetét nem ismerjük, mert a sír leleteit egy utólagos bolygatás szétdúlta. A korabeli felszínhez mérten 1,38 méter mély, téglalap alakú, lekerekített sarkú sírgödör hosszanti oldalai mentén, 70 cm mélységben egy-egy, 30 cm széles padkát alakítottak ki. Ebben a gödörben hanyatt fektetve helyezték el a halottat. A 35-40 éves férfit gazdag ruhában, katonai felszereléssel temették el. A viseleti tárgyain, ékszerein túl lószerszám: kettő zabla, kettő kengyel valamint fegyverek: vastőr, kés, szablyapenge töredékei, 4 vas nyílhegy, csont íj-, vagy tegezmerevítő lapok, 3 db vaspáncél könyökvédő, kettő páncéling-töredék, valamint egy vasból készült, aranyozott felületű, arab feliratos, gerezdelt buzogány volt a sírban (POSTICÁ-SAVA 1996, 66-68, Fig. 6-13). Esetünkben az is kérdéses, hogy kik és milyen módon temették el a Mohi sír két halottját. A buzogány szerepét ugyanis a temetés módja is meghatározza. Teljesen másképp kell, hogy értelmezzük a sírleletet, ha a halottakat a társaik temették el, vagy ha a csata után napokkal visszamerészkedő helybéli lakosság. A Mohiban előkerült nyolcszög alakú, vasból készült buzogány egy új típusként definiálható a Kárpát-medencében a 13. században. A Mohi példány pontos párhuzamát a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárában találjuk meg.

s 6 Itt kell megköszönjem Anatolij Nyikolaevics Kirpichnikov segítségét, aki a Mohi lelet meghatározása során hasznos tanácsokkal szolgált. (Véleménye szerint a Mohi sírt nem kapcsolhatjuk össze egyértelműen a kunokhoz köthető kelet-európai leletanyaggal.) 7 A balabani temető 2. sírjának egyéb leleteire — a sir és a leletek rajzának ismételt bemutatásával — már Selmeczi László a karcag-orgondaszentmiklósi kun szállástemető 434. sírjában talált öv párhuzamainak ismertetése során is hivatkozott, annak bizonyítékaként, hogy 434. sírban lévő, félgömb alakú vas veretekkel díszített öv még Cumaniában készülhetett, de már a kunok új hazájában. Magyarországon kerülhetett a földbe (SELMECZI 2009. 21). S A leletre Kovács S. Tibor hívta Jel a figyelmemet, amit ez úton is köszönök. 631