Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

PUSZTAI Tamás: Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából

MFMÉ - StudArch 12 (2011) 629-640 KÖNNYŰLOVAS HARCOS SÍRJA A MUHI CSATÁBÓL PUSZTAI Tamás A magyar történelem egyik legismertebb eseménye a Muhi csata. Lefolyásáról, lehetséges rekonstrukciójáról számos dolgozat született (NÉGYESI 1997; NAGY 2003), ugyanakkor a csatához köthető régészeti leleteket mindmáig nem publikáltak.

1 Szemben a Mohácsi csatával, ahol írott források által is igazolható, hogy az elesetteket a csatát követően eltemették, a Muhi csata esetében többen valószínűsítették, hogy a halottak hetekig heverhettek még a csatatéren és környékén, azaz nem számolhatunk olyan tömegsírokkal, amilyeneket Mohácsnál Papp László, illetve Maráz Borbála tárt fel (PAPP 1961; MARÁZ 1987). 1995 és 2007 között régészeti feltárásokat végeztünk (PUSZTAI 2010), a középkori Mohi

2 mezőváros, az egykori Mohi falu területén (1. kép 1). 2001-ben a kora Árpád-kori temető egykori sírjaitól mintegy 50 méterre északra (1. kép 2-3), a 13. századi falu szélén egy szabálytalan alakú gödörbe bedobva két ember maradványait tártuk föl. Ez volt az s4062-jelü sír. E két ember a mellékletek alapján a Muhi csatában halhatott meg. Környezetükben más, hasonló korú temetkezést nem találtunk, csupán a település gödreit. Az oválishoz közelítő, szabálytalan formájú „sírgödör" hossza 130 cm, szélessége 100 cm volt (2. kép 1). Mélysége a megtalálási szintjéhez (101,8 mBf) mérten mindössze 13 cm volt. Ha mindezeket az adatokat a régészeti feltárást megelőzően a területről készített szintvonalas felmérés térképével összevetjük, akkor látható, hogy a temetkezésen átfutó szintvonalak a 102, illetve a 102,25 mBf magasságot jelölik (1. kép 3). A II. vázhoz tartozó koponya fölső részét a szántás már el is pusztította. A feltárások során a 4062-es sír tágabb környezetében talált Árpád- és középkori felszíni jelenségek alapján azonban e helyen az újkori mezőgazdasági müvelés (szántás) az Árpád-kori felszínből csak helyenként pusztította el a fölsőbb rétegeket. Ez azt jelenti, hogy a 13. század közepének szintviszonyaihoz mérten eredetileg sem áshattak nagyon mély gödröt a két halottnak. A gödör formáját és mélységét tekintve hevenyészett módon temették el őket. A két csontváz közül az alsó, a rajzon római l-es számmal jelölt, zsugorított helyzetben, arccal dél felé fordítva feküdt a gödörben, míg a fölötte lévő Il-es számú vázból csak a koponya, a zsugorított helyzetben lévő jobb láb, illetve a bal lábszár maradt meg.

3 A HALOTTAK MELLETT TALÁLT TÁRGYAK A halottak mellett található régészeti leleteket a sírba kerülés módja alapján három csoportba oszthatjuk. 1) Biztosan az I. számú halott viseletéhez tartozó tárgyak, melyek az övhöz tartozhattak, illetve az övre voltak felfűzve. 2) Egy magányos nyílhegy a II. számú váz jobb combcsontja mellett. 3) Zabla és 8 darab pénz a II. számú váz lábszárcsontja alatt. A 2-3. csoportba tartozó tárgyak sírba kerülésének körülményei nem határozhatók meg olyan egy/ Azon publikációk száma, melyek a tatárjárás során elpusztult települések régészeti kutatását mutatják he, viszont egyre szaporodik. 2 A Muhi csata elnevezése során, a hagyományokra tekintettel a Muhi megnevezést használom. A középkori település nevét az írott források azonban többnyire Mohi alakban közlik, ezért az elpusztult középkori település ásatási eredményeinek közreadása során viszont a Mohi alakot említem. 3 Az embercsontok antropológiai elemzését a MTM Embertani Tárából Kustár Agnes végezte el. 629