Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

P. F1SCHL Klára - KULCSÁR Gabriella: Tiszán innen, Dunán túl. A kora bronzkor kérdései a kiskundorozsmai temető kapcsán

MFMÉ - StudArch 12 (2011) 59-90 TISZÁN INNEN, DUNÁN TÚL. A KORA BRONZKOR KÉRDÉSEI A KISKUNDOROZSMAI TEMETŐ KAPCSÁN P. FISCHL Klára - KULCSÁR Gabriella A magyarországi kora bronzkor 2-3. időszak (Kr. e. 3. és 2. évezred fordulója) alsó-Tisza-vidéki történetének rekonstruálása számtalan kérdést vet fel mind a mai napig a kutatás számára. Megannyi dolgozat érintette a területet, s próbálta megfejteni a hol kényeztetően gazdag, hol meglehetősen szerény temetkezések, települések és jó néhány szórvány lelet titkát. Az ezredforduló táján is számos publikáció foglalkozott a régióval. A Tiszától nyugatra található területen több kisebb temető- és településrészletet tártak fel, illetve régebbi leletanyagokat tettek közzé, melyek területileg és tipológiailag is szorosan összefüggő egységet alkotnak, igy SándorfalvaEperjes (TROGMAYER 2001), Szatymaz-Jánosszállás, Röszke-Iskola, Baks-Sövényháza (KULCSÁR 2000), Baks-Homokbánya (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999) lelőhelyekről (1. kép). Ezekhez kapcsolódóan Bende Lívia és Lőrinczy Gábor 2002-ben publikálta a Kiskundorozsma-Hosszúhát-halmon 1999-ben feltárt öt sírból álló kora bronzkori temetőrészietet (BENDE-LÖRINCZY 2002).

1 Egy kisebb közösség fel„És könny helyett az arcokon ráncok, csorog alá, csorog az üres árok. " (Pilinszky János: Apokrif) tehetően zárt temetkező helye került itt napvilágra. A lelőhely bemutatása során a szerzők figyelemreméltó pontossággal és alapossággal határozták meg az előkerült temetkezések és leletanyaguk párhuzamait és helyüket a Kárpát-medencei kora bronzkori időszakon belül. Megfigyeléseik alapján a lelőhelyet egy, a Maros torkolatvidékén, főként a Tisza jobb partján található csoport körébe sorolták (Sándorfalva-Eperjes, Röszke-Iskola, Szatymaz-Jánosszállás, Ada/Ada (SRB), Hajdüjárás/Hajdukovo (SRB): HORVÁTH 1984; KULCSÁR 2000; TROGMAYER 2001). Távolabbra tekintve a temetkezéseket az Óbéba-Pitvaros körrel vonták párhuzamba, kiemelve a korai nagyrévi elemek azonos súlyú jelenlétét. A kiskundorozsmai tanulmány három irányban is kutatástörténeti előrelépést jelentett: részben a sírok hagyományos régészeti (tipológiai, relatív kronológiai) vizsgálata, továbbá a fém mellékletek összetételének elemzése, valamint az abszolút kronológiai adatok terén. Dolgozatunkban e három fő vonal mentén indulunk tovább." / A publikációban a: ugyanitt feltárt gödröket — leletanyaguk alapján — a: ide temetkező közösség települési objektumaiként interpretálták a szerzők (BENDE-LÖRINCZY 2002. 77. 88. 11-12. kép. 15. kép). A bemutatott kerámialeleteket azonban nem köthetjük a kora bronzkor 2-3 időszakának ma ismert formakincséhez. Egy hasonló. Öttömösön előkerült szórvány edényt említhetünk párhuzamként, amit a késő rézkor végére/kora bronzkor elejére keltezhetünk (HORVÁTH 1985, 56. Pl. 1. 6). 2 Ezúton is szeretnénk megköszönni Lőrinczy Gábor támogató segítségét, melyet a dolgozat készítése során kaptunk. 59