Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KISS Gábor: Adatok Szentkirály helységneveinkhez

KISS Gábor (1169-1193) vezette arabok elfoglalták, elpusztultak. Ma a helyüket sem ismerjük (GYÖRFFY 1977, 303; SIKLÓSI 1987, 16; KOSZTA 1994). A stefaniták házainál maradva folytassuk most a felsorolást Magyarország egyik legfontosabb helységével, az Árpádok ősi székhelyével. Szent István király születési és koronázási helyével, ahol tiszteletére szintén királyi alapítású egyházi épület állt: Esztergom-Szentkirály, stefanita rendház, Szent István király-templom (egykor Esztergom vármegye, ma Komárom-Esztergom megye) Esztergomnak a párkányi (Stúrovo, Sk) parttal szembeni részén — amelyet egykor Obon-nak (azaz Abony-nak) neveztek — állt a stefanita rend központi háza, a Szent István király tiszteletére szentelt templommal. Itt élt a rend vezetője is, aki egyben a rendház mestere is volt (MRT 5, 188; No. 8/22. Szentkirály; KOSZTA 1994; KRISTÓ 2000, 173). Alapításának pontos idejét nem ismerjük, de arra alighanem 1150 körül került sor, amikor II. Géza magát a stefanita rendet is megalapította, és a jeruzsálemi épületek fenntartására itt Esztergom mellett nagyobb birtokot adott számukra ispotály, templom és műhelyek építése végett. Az adományt 1181-ben III. Béla király, 1187-ben pedig III. Orbán pápa erősítette meg. Az 1192-es Liber Censuum szerint a Szent István ispotály közvetlenül a pápa alá tartozott, és ezért évi 1 uncia aranyat adózott a Szentszéknek. A stefaniták politikai súlyát jól szemlélteti, hogy 1233 szeptemberében II. András király (1205-1235) Pecorari Jakab pápai legátussal és az egyházfőkkel itt, az esztergomi rendházukban erősítette meg az egyház érdekeit védő ún. beregi egyezményt (GYÖRFFY II, 280; KOSZTA 1994). A szentkirályi keresztes rendház a középkorban fontos szerepet játszott, ugyanis hiteleshelyként működött. Története jól feldolgozott. Egy hajdani római őrtorony maradványaira emelt háromhajós templomából (1. kép 3), a mellette állt ispotály és a konvent épületeiből napvilágra került régészeti emlékeket a régészeti topográfia megfelelő kötete tárgyalja összefoglaló módon. Köztük van az épület egy, kétesen all. századra keltezett akantusz levelekkel díszített oszlopfője is (MRT 5, 188; No. 8/22. Szentkirály; 79. tábla 1). (1. kép 2). Az is felmerült, hogy e királyi alapítású monostor helyén egykor királyi udvarház állt, és maga Szent István is itt, ebben a palotában halt volna meg 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján (GYÖRFFY n, 280). Mindez azonban aligha igazolható. Abony falu tehát II. Géza adományaként került a keresztesek tulajdonába, s ettől kezdve konventjük védőszentjéről azt Szent István király falvának, illetve Szentkirálynak nevezték. Szentkirály története a keresztes konvent történetéhez kapcsolódik, akinek birtoka volt egészen a török pusztításig (1526-1543). A település nevét mára a Szentkirály-dülő elnevezés tartotta fenn (MRT 5, 184; No. 20. Szentkirály). Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a falu — az egykori Abony, ekkor viszont már Szentkirály — Szent Andrásról nevezett templomát 1294-ben a veszprémi püspökséggel folytatott tizedszedési ellentétük során maguk a szentkirályi keresztesek rombolták le. E plébániatemplom maradványai és a körülötte fekvő cinterem ismert régészeti lelőhely, melynek időben utolsó leletei a történeti tényeknek megfelelően a 13. század végénél korábbiak. A temetkezés tehát ezek után a közelben, de már máshol folyt (MRT 5, 185, No. 8/21. Szentkirály). Hasonlóképpen fontos helyen, Szent István király szakrális székhelyének és temetkezési helyének, a későbbi koronázó székesegyháznak közvetlen közelében állt a következő helység, melyben a szent királynak felajánlott plébániatemplomot az esztergomi érsek kezdte építtetni és azt végül is a királyné fejeztette be. Székesfehérvár-Szentkirályfölde, a Szűz Mária johannita ispotályos rendház, Szent István király-plébániatemplom (Fejér megye) A Fehérvár mellett nyugatra elterülő Sár szigeten Martyrius esztergomi érsek (1151-1157) kezdett templomépítkezésbe Szent István tiszteletére még az 1150-es években, ám halála megakadályozta abban, hogy müvével elkészüljön. A félig kész épületet II. Géza király özvegye, Eufrozina királyné (1130 k.-l 193) fejeztette be, és látott el bőven birtokokkal legidősebb fia, III. István (1162-1172) uralkodása idején, amikor nagy befolyással rendelkezett. A most már kész épületet tartozékaival együtt a jeruzsálemi ispotályos keresztes (johannita) rendnek adományozta valamikor 1187 előtt. 1192-ben Rómában a templomot bevezették a Liber Censuum-ba, azaz a pápa tulajdonába adott egyházak sorába azzal, hogy évente 1 márka aranyat tartozik fizetni neki. 1193-ban III. Béla megerősítette anyja alapítványait, és ekkor összeírta 612